28 nap

Egészen gyorsan telik az idő. Legalábbis próbálom magam erről meggyőzni. Az imént voltam boltban, vettem tejet. Kell a kávéhoz. Ma még nyugi van, csak este érkezik meg vélhetően mindenki, úgyhogy (most már, a reggeli konyházás miatt pontosan tudom) 24 ember helyett újra 60-an leszünk.

Dávid ma reggel sem jött le, ellenben reggeli után ott volt. Miután letörölgettük az asztalokat (megkérdezte, jó-e az nekem, ha így és így takarítjuk őket és hozzá fűzte, hogy csapatmunka…. az) , kivette a kezemből a nagy partvis szerű seprűt (vagy mit) azzal, hogy; Zsófikám, ne hülyéskedj, tegnap nem jöttem le, ma reggel sem voltam itt, menj, szabad vagy, mint a madár. Huss! … Nem kellett kétszer mondani, mentem edzeni, de azért még hátra néztem, komolyan gondolja-e, de egyértelmű kézjeleket küldött felém, úgyhogy mentem. Sári és Barbi (aki csak úgy jött segíteni) mosogattak, Kristna meg már ott sem volt. A tegnap esti brigád, meg nem tudom, mit csinált, de elég nagy disznóól maradt vacsora után… de ez már nem az én gondom.

Sophie (nem tudom, dánul, hogyan is kéne írni) a druszám, aki egy nagyon kedves és mosolygós lány a konyháról. Ma oda ült mellém reggelinél és leírta nekem annak a magvas lapocskának a receptjét. Vicces volt, mert neki van a mobilján net és nézte a dán-angol szövegfordítót, az én mobilomon pedig van angol-magyar szótár. Azért azt utolsó négy napon már el-el teszek már elkészült lapocskákat is. Egyrészt kell az útra, és otthon is örülnek majd neki.

Voltam a könyvesboltban is, minden olyan dolog eltűnt, amit a Jézuskám kinézett magának. Alig van olyan nap, amikor olyankor vagyok szabad, hogy a boltok még nyitva még nyitva vannak :(…de lesz még egy ilyen különleges szabad hétfő, mint ez! 🙂

15:54

Pontosan egy hónapja, október 12-én volt az fotó maraton nap, mikor kihajtottak minket az esőbe…. és azóta már otthon is voltam.

17:11

Szállingóznak vissza az emberek, érzem, jön a vég… Holnap már “rendes” órák lesznek. Reggel festés, aztán valamikor lesz, vagy nem lesz dán is. Már megint nem néztem meg, mikor volt utoljára dán óra. De talán jobb is, mert mióta nem nyitottam ki a füzetemet, nem is kellett megtennem… és ott van még az Európai ismeretek is Erikkel. De aztán 15:30-kor már húzhatok le edzeni és a 18:00-as vacsoráig szabad is vagyok teljesen. Egyéb dolgom már nem lesz, csak felvértezni magam a másnapra… megint egy szerda, de már csak három lesz belőle és az én utolsó itt töltött szerdámat, (most már tudom) szabaddá is fogom tenni! Akkor már nem nagyon tudnak  mit tenni.

Amúgy azt álmodtam az éjjel, hogy december 10-e van, éjfél felé közeleg az idő és egyszerűen csak elmegyek. Hétfő lesz. Kedden utazom. Közeleg, közeleg. Én többet, ha csak rajtam múlik, nem megyek huzamosabb ideig külföldre!!!!!!!!!

18:51

1. Nincs tanár az iskolában, vélhetően egész nap nem volt, mert vacsoránál sem volt senki.
2. Még mindig elég kevesen voltunk, a vacsi nem állt másból, mint viszonylag sok húsból, valamivel kevesebb krumpliból és NAGYON kevés zöldségből. Olyan éhesek leszek holnap reggel, hogy ihajj… még úgy is, hogy megtoldottam egy bögre kávéval és almával.
3. Amit még nem meséltem. Reggelinél Barbi kérdezte tőlem, hogy tudom-e, mi volt az a matrac a folyosón? Mondtam, hogy; nem. Erre Tina, hogy biztos Dávid. Aztán említett valamit arról, hogy a későbbiekben majd hol (is) alszik és, hogy “Lucáéknál” ugye megszűnt…. nem reagáltam. Még a szempillám sem rezdült.
4. November 17-én 114 (!!!!!!!) ember jön!!!! Invázióóó!!!! Ez a családi, baráti nap. Szombatra jönnek és vasárnap mennek el. És ez megéri???? Az én családom egész biztosan frászt kapna. Így csak én fogok kirohanni a Világból. Milyen kér, hogy csak képletesen szólva.