13:52
Dávid most beszélt Jacobbal ebéd után új szoba ügyben, de eredménytelenül. Ha estig sincs semmi, szólok az ügyeletes tanárnak, mert ezt én még egyszer nem nézem és nem viselem el!!!!!! Ha nem engedik meg, akkor pedig mindent kipakolok, nem csak a tegnap estét.
Sajnálom Dávidot, de NEM VAGYOK HAJLANDÓ SZÍVNI MIATTA, VAN NEKEM ELÉG BAJOM!!!
GYŰLÖLÖM EZT A HELYET!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
16:30
A fejlemény az, hogy nincs fejlemény.
Pár órával ezelőtt Ricsi idejön hozzám azzal, hogy “rossz hír” sejtem a folytatást, de még reménykedem, de igazam van. Dávid nem kap szobát, pedig üresen állnak a gazdátlan egy és kétágyasak az ebédlő felett. Engem is oda vittek volna a megfigyelés alatt Ricsi jóvoltából, de Steffen végül úgy döntött, hogy jó lesz nekem ott, ahol vagyok. Kedves. Nem de bár? És akkor még füldugóm sem volt.
Szóval… én rögtön felpattantam és Ricsit is magammal cipelve (jött ő készségesen és ezért neki nagyon hálás vagyok) MINDET elmondtam az igazgatónak (azzal a szándékkal, hogy adjanak már neki egy nyomorult szobát a saját magam védelmében… szóval az igazgatónak), aki épp jókor volt, jó helyen a folyosón. Ahogy Ricsi átadta nekem a hírt. Ricsi fordított nekem, mert az, amit és ahogyan el akartam mondani nekem sokkal bonyolultabb lett volna. Jacob nézett maga elé és közölte, hogy ez tarthatatlan (jéé tényleg???). Azt ígérte beszélni fog Dáviddal (tényleg beszélt, méghozzá pár pár perccel később), de nekem is beszélnem kell vele. Na, mármost Dávid az én véleményemet már pontosan ismeri, mert elég közel mondtam el ahhoz Ricsinek és Barbinak, mit gondolok erről az egészről, hogy egészen tisztán hallja. Ha ma este 21:00-ig nem pakol ki a szobából, beszélek vele. És félreérthetetlenül pontossá teszem!!! Barbi is azt mondja, hogy ilyet egymás háta mögött egyszerűen nem lehet tenni, pláne, hogy itt élünk egymás között három hónapja. Sári is csodálkozott, hogy nekem semmiről nem szóltak. És NEM ÉRDEKEL, ha most én vagyok a spicli, a szívtelen és a bemószeroló, de itt a vége a türelmemnek. Ami sok, az sok.
Dávid problémája pedig közel sem új keletű, bár nem tudom, hogy az illetékesek, akik bármit is tudnak tenni a megoldás és az ügy érdekében, mióta tudnak erről a szinte a második hét óta (értsd, kezdetektől fogva) fennálló problémáról. Kérem szépen, ha itt valami konfliktus, súrlódás, probléma adódik, akkor foglalkoznak az adott üggyel elő-tárgyaláson, egy tárgyaláson, egy utó-tárgyaláson, egy kontoll tárgyaláson és lehet, hogy még akkor sincs semmi előrelépés. Ez itt így szokás.
De akkor most mesélek valamit, (http://danmark.blog.hu/2009/11/04/jantelov)
Ha meg akarjuk érteni a skandináv viselkedés titkait, akkor az egyik (vagy talán „a”) legfontosabb kulcsfogalom a Jantelov (Jante törvénye). Nem valóságos jogszabály, hanem olyan életszabály, amely szinte valamennyi itteni gondolkodásába beszűrődik kora gyermekkortól fogva, és az egyéntől a társadalom egészéig meghatározza a mentalitásukat.
A kifejezés lényegét talán a „falkatörvény” jelentéssel lehetne leghűbben visszaadni: te is egy vagy közülünk, de te is csak egy vagy közülünk. Maga a Jantelov szó egy Aksel Sandemose nevű dán író művéből származik, amelyben egy Jante nevű fiktív dán kisvárosban a XX. század elején uralkodó zord viszonyokat festi meg. A regényben egy idevalósi fiatalember foglalja össze azt a tízparancsolatot, amelynek íratlan regulái körbezárják, korlátok közé szorítják. Innen a később név : Jante törvénye. Nézzük a tíz szabályt:
- Ne gondold, hogy különleges vagy
- Ne gondold, hogy egyenlő vagy velünk
- Ne gondold, hogy okosabb vagy nálunk
- Ne képzeld magadról, hogy jobb vagy nálunk
- Ne hidd, hogy többet tudsz nálunk
- Ne gondold, hogy fontosabb vagy nálunk
- Ne gondold, hogy jó vagy valamire
- Ne nevess ki bennünket
- Ne gondold, hogy bármelyikünk is törődik veled
- Ne gondold, hogy bármire is megtaníthatsz bennünket
Íme a tökéletes konformizmus. Remekül hangzik, nemde? A XXI. század elején valóban furcsa elképzelni, hogy száz éve ilyen gondolkodás uralkodhatott bárhol Európában. De egyrészt a dánok akkor valóban a béka feneke alatt élő egyszerű népek voltak, másrészt ha jobban meggondoljuk, a magyarországi faluközösségek sem voltak sokkal jobbak (lásd Fábry Zoltán Körhinta c. filmjét). Az viszont annál meglepőbb, hogy ez a felfogás milyen szívósan tovább tartja magát ma is itt Északon.
Az is igaz, hogy sok pozitívuma van. Először is, hogy a közösség nem engedi leszakadni az egyént – tulajdonképpen ez az alapja a kivételesen magas színvonalú szociális ellátásnak, amelyből még szándékosan kiesni is elég nehéz. Ugyanakkor magyarázattal szolgál sok érdekes jelenségre is. Például hogy majdnem mindenki ugyanolyan életmódot követ: a nagyon gazdag sem mutatja meg a vagyonát hivalkodó módon. Itt nem szokás felsőkategóriás gépkocsikat venni (Audi A6-ost is nagyon ritkán látok), pedig elhiheti az olvasó, hogy azért telne pár embernek rá. Sőt, ami az autókat illeti, kimondottan visszafogott, koros (bár jól karban tartott) az állomány. A koronaherceg és a miniszterelnök gyakran kerékpáron jár. Hasonló a helyzet ingatlanfronton: a dán házak egy kaptafára készültek, nem sokat árulnak el lakóikról – a szegényes otthonokat sem szúrja ki könnyen a szemlélő.
Nem csak az anyagiak terén igaz mindez: a kicsit is extravagáns életformát, viselkedést is rossz szemmel nézik. Ez nem lenne baj, csakhogy – ahogyan Sandemose könyve illusztrálja – a tehetség vagy szorgalom révén megérdemelt kiemelkedést sem igazán veszik jó néven. Vagyis az ország e tekintetben épp ellentettje mondjuk az Egyesült Államoknak, ahol természetesnek veszik a kemény munka anyagi gyarapodásban mutatkozó eredményét, és mintegy követelmény ennek külsőségekben való felmutatása. Ha mégis ilyesmivel találkoznak, akkor a magyar színtérről ismert irigy falusi szomszédokra vagy fukar rokonokra emlékeztető szűkkeblűséggel és képmutatással képesek halálra piszkálni a bűnöst.
Nyilván igaz ez a külföldiek vonatkozásában is – sőt, ha lehet, még inkább igaz. Mert a Jantelov (egyébként nem létező) tizenegyedik parancsa: idegenként tizedannyit sem érsz, mint egy dán. És bizony hiába próbálják cáfolni, széles mosollyal elfedni vagy önkritikusan kiirtani magukból, Jante törvénye bizony lépten-nyomon megmutatkozik,
Sok mindent tapasztaltam és tudtam meg már én is, mióta itt senyvedek. Idestova három hónapja. Egészen pontosan kedden lesz három hónapja, hogy itt vagyok. Ha nincs az az egy hét otthon (akármilyen is volt), akkor mostanra már egész biztosan becsavarodom. De, hogy volt (van) értelme az itt létnek, az nem vitás és annak is volt. Annak az egy hétnek otthon. Megoldódott egy-két dolog, megoldódni látszik a további életem is és most újra rendezni tudtam magamban valamit az “elengedésről” is. Bár nem akarok nagy szavakat használni és fellengzősködni. Minden okkal történik és a változás sem mindig rossz. ,,Ami jön fogadjátok, ami megy engedjétek. Ennyi az egész.” (zen bölcsesség)
Más. Megérkezett Eszter, Balázs barátnője. Nekem nagyon furcsa, hogy egy ismeretlen ember a bemutatkozásnál rögtön puszit ad. Én magamtól csak kezet fogtam volna vele, de éreztem a szándékot.
17:08
Dávid azóta többször járkált fel, megnézem, kipakol-e. De még elmondom azt is, hogy most a hétfő is szabad, NAGYON kevesen leszünk a suliban. HÁLA A JÓSÁGOS ÉGNEK és, hogy milyen aranyos, kedves, rendes és szorgalmas vagyok, mert vasárnap és hétfő reggelre jelentkeztem elkészíteni a reggelihez valókat és utána pakolni is fogok. Mosogatni nem, azt meghagyom másnak.
A jövőhétvégén azonban RENGETEGEN leszünk megint, mert jönnek a diákok rokonai, barátai (és üzletfelei)…. és (most kapaszkodjatok meg!) halloween-i buli…. november 17-én (!!!)… beöltözős…
17:20
Kipakolt. Van egy kis lelkiismeret furdalás féleségem, de ha belegondolok, hogy jutottunk el idáig, már el is múlt. Mással is vagyok így, csak az nem lelkiismeret furdalás, hanem valami fajta hiány. Most el vagyok készülve a pofavágásokra, esetleg pár megjegyzésre. Már, ami Lucát illeti. Dávid majd jár-kel világfájdalmas arccal és játsza az áldozatot. Balázs most talán túl boldog, hogy pár mondatban közölje velem, hogy milyen sunyi és szeretetlen vagyok. De itt is van egy bökkenő. Dáviddal én semmiféle kapcsolatban nem vagyok a beszélőviszonyon kívül. Azóta is a billiárosban ülök, Dávid az előbb elmondta a számítógépteremben Lucának és Balázsnak, hogy mi történt az irodában. Pontosabban, hogy mik hangzottak el. Ricsi is ott volt és, ha nem volt a fején fülhallgató, amiben (amiből?) még szólt is valami, akkor hallotta ő is. És, ha így van, akkor majd elmondja nekem.
Jacob most megy el. Kérdezte, beszéltem-e már Dáviddal. Mondtam, hogy nem. Azt mondta beszélnem kéne vele és, hogy Dávid szomorú. Hogy mi van??????????
17:38
Na meg is volt az első. Szandi és Luca. Te tényleg bementél az igazgatóhoz? Mit mondtál? Azt mondta, panaszkodtál. Luca meg, hogy ő nem mond semmit, de… (de az mindig van)… kerüljek csak én egyszer olyan helyzetbe, hogy…. (20:16 Most jut eszembe, azt kellett volna mondanom, ha ő továbbra is fürdik, nem kerülök ilyen helyzetbe…)
Nem én vagyok a gonosz, hanem az igazgató DÖNTÉSKÉPTELEN és NEM TUDJA MEGOLDANI A PROBLÉMÁT!!!!!! Most mégis majd rólam lesz meg a véleménye azoknak, akik eddig sem szívleltek különösebben. Tinával és Orsival az élen… de (mert az mindig van). KIK EZEK AZ EMBEREK????? Kérdem én! És válaszolok is. Azok az emberek, akik még meg tudják keseríteni a hátralévő 31 napomat. Ha hagyom…!!!
18:39
Ricsi hallott mindent. Dávid továbbra is azt tervezi, hogy hol itt, hol ott alszik s azt mondta, igen, valóban nem hangzottak túlságosan kedves szavak és kifejezések velem kapcsolatban, de közel sem volt annyira durva, mint amikor szerdán, pár percre kimentem Maria órájáról. Azt mondta, Luca volt a főkolompos és Sári, meg Barbi helyeselt a legjobban. Ezen akár meg is sértődhetnék, de (mert az ugye mindig van)… Én Lucát mát abszolút nem veszem semmibe és lényegében egymáshoz sem szólunk. Sári és ez most már világos, kétszínű. Szemben mosolyog, kedves és bájos. Még segítőkész is. Luca ellenszenve legalább nyílt és ez abban is megmutatkozik, hogy a legkevésbé sem toleráns, mikor éjjel (hajnalban) bejön a szobába. Barbi meg egy mindre bólogató kiskutya. Báb. Tipikusan az az ember, aki megy a csorda után és alig van önálló véleménye. És jogásznak tanul!!!! Egyszer majd védeni fog valakit… szóval jobb is, ha úgy hagyom a dolgokat, ahogy vannak. Minek egy ilyennek azt mondani, hogy, ha problémája van azt a két szép szemem közé legyen szíves. Olyanok hangzottak el, hogy: nem szeretek Zsófival egy csoportban lenni, mindre húzza a száját (csak az értelmetlen dolgokra, mint pl. a kávés est… amit rajtam kívül legutóbb (is) többen kihagytak, mint, ahogy a mai, dán helyetti filmezést is. Tehát nem csak én…) Szandi morgensamlingon kérdezte is, hogy miért nem jöttem le. Mondtam neki (tök normálisan), hogy más dolgom volt. Azt már csak most mondom (írom), hogy kardiózni voltam. Egy ilyen is elhangzott, hogy csak az edzésben lelem örömömet és, hogy rám is fér. Ezen meg lehet, hogy -11,6 kilóval ezelőtt nagyon megbántódtam volna. Bár most sem esik jól, de nem érdekel. Csak nehéz lesz így…. alig várom, hogy elhúzzak. Senkitől nem köszönök el!!!! Csak a tanároktól. December 10-én (olyan borzasztóságosan messze van) 24 óra 30 perckor (lehet, hogy 25) felkapom a már előző nap összepakolt bőröndjeimet, hátamra veszem a kézipoggyászomat, vállamra kanyarítom a laptoptáskámat (a laptopommal együtt) és elmegyek innen a…. (ODA!)
Kb. 19:30
Nyilvánvalóan nem tetszik nekik az sem, hogy nem járok le az Einsteinbe, nem részegedem le minden héten minimum négyszer és nem hányok ki az ablakon… De mostantól legalább mindenkit a helyén tudok kezelni. Ezekben az emberekben itt legalább csalódni nem csalódtam, mert nem is kötődtem hozzájuk.
Csak éljem túl Erik óráit és Maria óráját nyilvános megaláztatás nélkül, mert akkor örülnének csak igazán, ha ott “égnék”… de voltaképpen kinek is kéne itt megfelelnem? Amit tudnom kell, azt tudom. A szókincsemet kéne fejleszteni…. de…, mikor használtam volna angol szókészletet olyan témákban, mint; ENSZ, politika, pénzvilág… stb. És legfőképpen: hol?
MINDENNÉL JOBBAN HAZA SZERETNÉK MENNI!!!! MIT SZERETNÉK???? A K A R O K!!!
Ja, és vasárnap meg hétfőn Dávid is benne van a reggeli brigádban…
21:29
Dávid kb. 21:00 körül körbejárt itt, hogy “Vesterhus! Vesterhus! Buli a Vesterhusban!” és engem is külön felszólított. Mi a fene??! Mondtam, hogy édesanyámmal beszélek, erre azt mondta, ő is jöhet. Nagyon hamar megszületett bennem a döntés, hogy nem megyek fel. Mert egyrészt, nekik van valamiféle alkohol a birtokukban, nekem viszont nincs. Másrészt, ha ők adnak nekem, azt vissza kell valahogy szolgáltatnom és erre nincs külön pénzem. Harmadrészt az alkohol azon kívül, hogy “öl, butít és nyomorba dönt”, míg hizlal is. Ahhoz meg nem kívánok asszisztálni, hogy a többiek hogyan részegednek le. Bár az is “szép” tanulmány…
A “buli a Vesterhusban” egyúttal azt is jelenti, hogy megint füldugóval alszom és azt is, hogy Luca majd valamikor 04:00-kor jön be a szobánkba, ha ugyan azóta nem lett átjáróház belőle (már a szobánkból). Nincs is annyi viaszos füldugacsom, ami elég 5 Einsteines tivornya átvészeléséhez.
Viszont holnap után, már azt mondhatom, hogy “csak” 29 nap van hátra és a 29, már kettessel kezdődik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: