13 nap…

10:01

Mivel ma csak 9:30-tól volt reggeli, én meg 7:20 körül keltem fel és éhes voltam, ettem a csoki készletemből. Ma és amúgy 15-e és 19-e között is minden és tényleg MINDEN percünk be van osztva, ott lopok magamnak időt a kardiózásra, ahol tudok. Ma egyszerűen nem megyek vissza 13:00-kor a foto maratonra. Bőven elég, ha 11:00-13:00 látják a pofámat. A jövőhéten meg minden nap lesz valami torna szerűség, azt szépen kihagyom és megyek a gépemhez. Ha valami köredzést akarnak csinálni, akkor is megmondom, hogy most én dolgozom a gépen, rajta vagyok egy órát és csak erőszakkal tudnak leszedni róla. Félő a köredzés lehetősége, mert az órán is épphogy elférünk kényelmesen, most meg leszünk hatvanan. A csokikat szépen elpakoltam, míg haza nem megyek, már hozzá sem nyúlok semmiféle édességhez. Persze otthon sem kell dőzsölni. Most, hogy ilyen sokat mozgok, sajnálok minden hizlalóbb falatot, ami eltűnik a számban. Nincs lelkiismeret furdalásom miatta, csak kicsit tartok tőle, hogy visszajön valami abból, amit itt sikerült lefaragnom magamból. Éppen ezért, ma reggel agykontrollal programoztam magam arra, hogy valahányszor lenyomok egy kilincset, eltűnik rólam fél dekagramm és napról napra csinosabb vagyok. Arra, hogy valahányszor a nevemen szólítanak, javul a szemem, egyre élesebben látok, napról napra egészségesebb a szemem. S arra is, hogy valahányszor kapok egy puszit javul a hallásom, egyre jobban hallok, napról napra egészségesebb a fülem.

16:25

Ezen a fotó csodán csapatokra bontottak minket és két részletben kellett feladatokat megoldanunk, összesen 15 képet kellett csinálnunk megadott témák szerint. Az első felében végig ott voltam, jártuk a várost a szakadó esőben. Ha az idő nem oly zord, jobban élveztem volna, mert végül is egészen vicces volt. Kreatív egy csapatba kerültem, mikor Margit (szokott rajzot oktatni, de nekem nem ő jutott) rám bökött és azt mondta, hogy “three”. Így lettem együtt Barbival, Balázzsal, Nemennel (vagy hogy hívják), a 39 évessel, Marc-al (vagy hogy írja a nevét) és Ennával, no meg Mikikoval. Mikor az egyik feladatnál mindenki ment az állomásra fotózni, mi a pataktól nem messze, a könyvtár épülete előtt fényképeztünk le egy nagyobbacska fából készült mozdonyt. Ha megkapom a prezentációt, majd feltöltöm ide, mert bizony van benn egy nagy érdekes kép. Az egyetlen, amin mi, a csapattagok is rajta lehettünk.

Tudtam kardiózni is!!!!!! 🙂 Mert a második részről eljöttem, de szóltam a többieknek is róla. Holnap nincs semmiféle kötelező csapat és jellemépítő foglalkozás, szóval szabad a pálya.

Ma is van Einsteines buli, de már van füldugóm és, ha majd visszajövök lesz már két-három tucat filmem is és regényem, regényem is lesz. Valahogy már majd csak átvészelem azt a negyven akárhány napot, amit itt kell tölteni.

Már többször előfordult, hogy a lányok panaszkodtak, hogy aznap épp nincs kedvük a bulihoz. Kérdem én, kötelező???

Nagyon élvezem, hogy most egyedül enyém a szoba. Sokkal szabadabban mozgok és sokkal szabadabban tehetem azt, amit akarok és akkor amikor akarom. Nem feszélyez vagy korlátoz semmi. Arra azért változatlanul vigyáznom kell, hogy a függönyt lehetőség szerint behúzzam, amikor öltözöm, mert vagy négy ablak mered a másik oldalról a szobám felé.

Most kitalálták, hogy a vacsorához ki kell öltözni, mert “golden globe ceremóniát” akarnak tartani. Fityiszt az orrukra. És akkor még kedves is voltam. Azt az ötletet meg ejtették, hogy az Einsteinbe szuperhősnek meg tudom is én még minek kell felöltözni. Bár ez engem így se, úgy se érdekel.

Ez a meglett férfiember vajon nem érzi itt magát rosszul??? Ricsi Szandival egy csoportba került. A vége az lett, hogy Szandi kiosztotta őt. Valakinek már ideje volt.