Most sincs cím…

Ma nem volt semmi különös, kihalt az iskola. Reggel reggeliztünk, aztán a teraszon (helyett erkélyen) ücsörögtem előbb Orsival és Sárival, aztán Barbival és Orsival. Pontosabban Barbi többnyire csak ácsorgott. Beszélgettünk és ami engem illet, közben elhörpöltem két bögre kávét. Az egyikkel utólag szaladtam le az étkezőbe és töltöttem tele azzal a barna színű vízzel, amit itt kávénak hívnak, a másik az a 2in1-ben kávé volt, amit otthonról kaptam :), de mindkettő azzal a tejjel, amit az egyik reggelitől ,,csórtam fel”… abba a szárnyba, ahol most vagyok egész tál müzliket lovasítanak meg…  Orsi nagyon helyes ajándékot készített a párjának. Komoly párja van, már eljegyzésük is volt. És egy párt mégsem barátozhatuk le csak úgy. Nemde?

Festegettem, (még alakulnak)

befejeztem a sokat emlegetett ijesztős rajzot és visszatettem az ebédlő ablakába.

Ez (volt) a kész….

Leveleket írtam, sífutottam. Most ülök egy kanapén a DVD szoba mellett és két Signe nyerít a fülembe egy Emmával egyetemben. Most ez engem meglehetősen irritál, pontosabban szegény bal fülelemet és a jobbat is, ami azt illeti. Legalább nem értem, amit beszélnek, így kevésbé zavaró. Lám, lám fel tudom én fedezni mindenben a jót és a jobbat. Olyan ez, mint amikor, itt nem engedik előre a fiúk a lányokat az ajtóban… itt egyenjogúság van kérem, még az orrodra is vágják… fejleszti a reflexeket….
Egyébként engem nem zavar otthon sem, ha később lépem át a küszöböt. A nyitva hagyott ajtók, kiváltképp a sarkig tárt erkély ajtók, kifejezetten bosszantanak. Különösön, ha 14-17 fok van odakint… Ma ezért ültem a legmelegebb kötött pulcsimban, ami odahaza november végén kerül elő a szekrényemből és akkor is csak kültéri használatra. Barbi pedig gyapjúpulóverben ült velem szemben.

Még talán annyi, hogy az aarhusi társaság, 5:15 körül érkezett meg és nem volt mindenki elragadtatva az élménytől. Én sem, mert a szobatársam is ment :)…