Az utolsó szerda | Kalandpróba Dániában

8:03

Mégiscsak rendhagyó :)!

10:35-re kell lemennem dalolni, amit persze nem fogok, mert a torkom még nincs egészen rendben. Aztán 15:50-17:30 van a torna. Ennyi!! Ennyi. Azon a napon, amit ki nem állhattam itt, mert 8:00-17:30 foglalt voltam idegesítő és erőfelőrlő órákkal. Meg az a haszontalan és teljesen felesleges, két órás… ááááá. 🙂

Mondom Ricsinek, hogy én ebéd után elmegyek a boltba (csokit nézni), ha van kedve tartson velem. (Az a Maria sávja lenne…) erre mosolyog, azzal a mosollyal, amit kisgyerekek váltanak ki az emberből, amikor nagyon magyaráznak valamit a felnőtteknek. Azt mondja, ezt ő nem szokta így megszervezni, ez csak pár perc. Mondom neki, ha teszem azt a morningsamling közepén csörtetünk le a lécsőn, akkor konkrétan mindenki lát miket, de, ha hátulról, az edzőterem felől megyünk ki és jövünk vissza, akkor a kutyának nem tűnik fel, hogy egyáltalán távol voltunk. Én sem szervezem…. a teremburáját, de most kell egy minimális elővigyázatosság. Holnap már nem akarok boltba rohangálni. Odaadom ennek a srácnak a csokit, akitől minden magyarnak a hideg futkározik a hátán és aztán kalapkabát.

A többiek már elkezdték ezt a csodát :)! Szemétláda, kárörvendő disznó vagyok, de most marha jólesik, hogy ezek ott szenvednek (és tényleg szenvednek és unják majd, mert kényelmetlen és teljesen felesleges) én meg azt csinálok, amit akarok. Most például a musiktime-ig folytatom a Katerdrálist :)!

Otthon, Egerben nagy hó van. Itt meg kicsi. Én meg arra jöttem rá, hogy nem is szeretem a telet. A havat is csak nézni. Többnyire a szobából.

11:39

Nem tehetek róla, olyan elégtétellel tölt el, hogy nem kell lent ülnöm és gyötrődnöm!!!! Végre mi is kaptunk valamit, végre mi részesülünk előnyös megkülönböztetésben, még, ha úgy kellett is megküzdeni érte.

Musiktime-on ma nem énekeltünk. Meghallgattunk egy karácsonyi számot és megnéztünk egy kis mesét:

Persze angolul és dán felirattal.

Még nyitva volt az ajtó, mikor Jacob elment előtte és úgy tűnt, bepillant. Majdnem megállt bennem az ütő. Azt hittem, ha Erik, aki egy sorral előttem ült, nem takar el, akkor észrevesz. De nem. Steffen megkérdezte tőlünk, hogy nem kéne-e amott lennünk az ebédlő melletti kisebb helyiségben, Ricsi meg rázta a fejét vigyorogva. Még, hogy ő nem élvezi a helyzetet :).

Erik (a “tanár”) nem került elő, úgyhogy filmet nem kapunk, de már meg sem nézném. Kikérdezni nyilván nem kérdezi ki és nem kapunk semmiféle plusz feladatot, hisz az neki is plusz munka. Szép az élet! 🙂

Még van vagy 3 darab kettőazegyben kávém is :)… most ittam egyet :). Finom volt… 🙂 Az is milyen jól kitartott november 2-a óta. 🙂

14:01

Megvolt a naaagy ajándék vásárlás. Ricsi vett egy 20 koronás csomagot Marikkának, én meg egy 14 koronásat Mathiasnak. Az 560 Ft. Még ez is sok ahhoz mérten, hogy SOHA, SEMMIT, NEM beszéltünk egymáshoz. Nincs semmilyen körítés, ha látod a másikat a folyosón, egyszerűen a kezébe nyomod és azzal kész. Az utolsó napok egyikén van a leleplezés, hogy ki és kit húzott, de akkor mi már rég nem leszünk itt.

Beszéltem Rikkével, gondoltam jobb, ha tud róla, hogy én nem megyek holnap masszázsra. Erre jött, hogy párban dolgozunk. Én azzal érveltem, hogy Balázs elment és ha én sem megyek le, akkor lesz mindenkinek párja… Ő erre, hogy: ,,de, ha valaki beteg…” Abban maradtunk, hogy lemegyek és, ha mindenkinek van párja, akkor elmehetek. Ez elfogadható, de a biztonság kedvéért azért véletlenül kések vagy 6-7 percet, úgysem kezdik el pontban 8:00-kor. Elég lesz megjelennem 8:15-kor is.

17:37

A 10 órás program nem lett 10 órás, 15:00-kor befejezték. Luca bejött és elkezdetett bömböltetni valami rémséget. Meg sem kérdezte, hogy zavar-e. Amúgy nem különösebben érdekelt, mert mentem a tornára, amit Rikke tartott meg. Az utolsó 20 percet ellógta,. ellenben előtte 15 percet kardiógépeztem.
Nem szeretném nagyon részletezni az órát, de kétszer dolgoztam “Ketrennel” és egyszer Erikkel is. Nem tudom hová tenni azt az üzenetet, mert rendkívül abszurd. Soha, egyetlenegy szót sem váltottunk. Most meg inkább kedvetlennek láttam, mint zavartnak, vagy bármi másnak…. nem értek én ehhez. No, erről csak ennyit akartam.

Drukkoljatok, hogy holnap délelőtt pakoljak!!! Köszi!! 🙂

Lenéztem a kerámiásba. A kemence hűl és láttam benne az egyik munkámat. Az elefántot sajnos nem. Az november 20-án esett át a második égetésén és rögtön be is glazúroztam, az pár perc alatt teljesen megszárad, lehet is égetni, ami három napot vesz igénybe, de csak holnap kapom meg. Ha a többit még holnap bepakolja, akkor három nappal számolva, hétfőre készen lehetnek. Sőt, már vasárnapra. Kérlek, kérlek, kérlek!!!

20:22

Fekszem az ágyon, olvasok. Luca mindig úgy ront be, hogy összerezzenek. Mióta véget ért az a program, amire én nem mentem, hozzám sem szólt. Most számon kérően förmedt rám. ,,Te nem jössz Kafeeaftenra?” … lényegében én sem néztem fel a könyvből, csak böktem felé egy nemleges “mmmm”-öt, de közben már hallottam az ajtó csapódását. Amúgy az ajtónk a számtalan hasonlóan finom és gyengéd kimenetel és bejövetel után, már nem záródik rendesen. Kissé erőlködni kell, ha ki akarok jutni, vagy be szeretnék jönni a szobába.

Miért mennék Kaffeeaftenre. Mint utólag kiderült, nem is kötelező. Én sütit nem eszem, pláne nem ilyenkor. Kávéra most nem vágyom, azon kívül, hogy ez itt nem is kávé, már a fogamat is megmostam. S már csak 4 nap, már csak 4 nap. Édes Istenem, már csak négy nap!!!

Egyébként Maria sincs lent, mert a facebook-on online. S már többször láttam Kafeeaften alatt másokat is elérhetőnek ezen a honlapon, mikor ez a xxx program a billiárdosban volt megtartva és én lényegében részt vettem rajta, mert ott skype-oltam.

Amit most is szeretnék, de hiába várok…

21:00 körül le kell mennem, Ricsi megkért, hogy csináljak pár képet a boksz csoportjáról.

Oldal ajánlása emailben

Kommentek