Az utolsó péntek

Dánon filmet nézünk, de engem nem érdekel, így feljöttem. Különben sem szeretnék egy levegőt szívni ezekkel. Teljesen normálisan szólok hozzájuk, a válasz pedig gúnyos, kicsinyes és leereszkedő. A hátamba is kaptam valami nagyon egyetértő suttogást.

Annyi történt csak, hogy Sára és Tina kimentek a teremből azzal, hogy el lehet menni (valamire) és kérdezték Orsit, hogy nem megy-e. Én megkérdeztem, hova akarnak menni. Tina rám nézett az ajtóból és ellibbent, Sári meg oda sem pillantva pár másodperces gondolkodás után odadobott nekem egy világgá-t. Orsolya persze nyerít. Hiszen ez roppant vicces. Ilyenkor persze nincs sehol a “közösségben élünk“. Steffen bement Jacobhoz, úgyhogy Ricsi és én eljöttünk. Akkor hallottam Dávid és Orsi megjegyzést. Dávid is direkt beült elém mikor látta, hogy kényelmesen elhelyezkedtem.

De már ez sem érdekel. Már csak négy nap (ezzel együtt) és mindössze három éjszaka. Beleértve a mait is, amikor nem tudom, mennyit fogok aludni. Ma Einsteines nap van. Vagy ma, vagy holnap. 

 

A Mettétől kapott karácsonyi zenéket hallgatom, közben levelet írok.

 

A bőröndömet ki kell pakolnom, mert persze az aljára került amire szükségem van, de még várok vele egy kicsit. Ezt most húzom amíg lehet. Már azon is gondolkozom, mit lehet itthagyni.

 

Nem tudom, mi ütött a Lucába, de tegnap is ágyban volt már 22:30-kor. Én még olvasgattam, mikor síri hangon megkérdezte, hogy nem hajtanám-e fel a lámpát. Mondom neki, hogy teljesen lent van. (Az övét fel, az enyémet le kell hajtani, hogy ne süssön a másikra.)… mondtam, hogy már csak egy oldal. … Azt meg gondosan lenyeltem, amit igazában gondolok. S amit az is tud, aki végigkísérte itt az éjszakai  élményeimet. S már ez is mindegy! Ha minden igaz, már csak egy Einsteines buli, egy pár füldugó és egy éjszaka, amikor takaróval a fejemen, a fal felé fordulva kell elaludnom.

 

Senkitől nem köszönök el, csak egy maroknyi dántól. Ezek… minek, miért?  Ricsi nagyon jól csinált itt sok mindent. Azt például., hogy a legtöbb magyarral egy szót sem váltott. Nem nagyon lehet velük miről beszélgetni és minek tegye ki magát az ember a durvaságuknak. Rendkívül kétszínű társaság gyűlt itt össze. De ez csak az átlagos magyar mentalitás, meg a szellemi és érzelmi intelligenciában visszamaradt generációm képviselete. Régen láttam egyszerre és egy helyen ennyi rosszindulatú embert. 

És nem volt menekülési lehetőségem sem. Tizennyolc hét. Tizennyolc hosszú héten keresztül, aminek az eleje csak azért volt jó, mert addig a szemem előtt egy rózsaszín felhő lebegett, ami szeptember első hetének végére teljesen eloszlott és a maradék gomolyag is elpárolgott a franciaországi út előtt. 

 

Ma már csak morgensamling van és utána egy festés. Amire lenézek a Katedrálissal a kezemben, aztán talán el is jövök. Utána ebéd, s délután már teljesen szabad vagyok. Akkor majd erőt veszek magamon és foglalkozom a bőröndökkel is.

Hétfőn sokat szeretnék pihenni, mert aludni valószínűleg elég keveset tudok az éjjel. Majd a repülőn. Hétfőn csak egy kerámiás órám van, azon takarítunk. Majd megmutatom magam, csinálok valamit, aztán eljövök. Elég indok a pakolás, pihenés és, hogy vásárolnom kell az útra néhány dolgot.

Azt itteni Mikulás nem járt nálam, de otthon, ha minden igaz majd meglátogat a miénk :)!

11:58

Luca ismételten feltette a nagy kérdést dán után, hogy “Hát te, mit csinálsz?”… mondom, levelet írok. (Nem látja?) Bár tudom, miért kérdezi. “A dán már smafu?” Vajon választ is vár? Mondom neki, hogy a film smafu, ami nem érdekel és hozzá teszem, hogy más sem volt ott. Erre, mintha bizony az anyukám, vagy az apukám volna, azt mondja, hogy nem azt kérdezte, hogy más ott volt-e. Ez arra is válasz volt, hogy miért csak az baj neki, ha én nem vagyok valahol, amikor mások (Tina, Orsi, Dávid, Balázs…) teljes és normál (viszonylagosan normális) órákat lógtak el. Ráadásul folyamatosan. Az orromra zárta az ajtót.
Később visszajött és mosolyogva kérdezte, hogy miért háborodom fel, ha megkérdezi, hol voltam. Mondtam neki, hogy mert nem egyszerűen kérdezi, hanem számonkér. Erre azt mondja, hogy neki furcsa, ha valaki nem jár órára.
Jelzem, hogy most ő sincs festésen. ….

Morningsamlingon Jacob közölte velünk, hogy Thomas tegnap elhagyta az iskolát. A vád ellene az volt, hogy marihuánát szívott. Csak tudnám, hogy ki vádolta meg és hogyan tudja bizonyítani az igazát s miként tudott (volna) védekezni az a szegény fiú.

/Luca az előbb bejött és ismételten bevágta maga után az ajtót…/

Kedden lesz valami program, azon mi már nem vagyunk itt!!!! Össze is mosolyogtunk Ricsivel. Az Einstein ma van 21:00-04:00 között. Holnap 10:00-16:00 van valami program, még azt sem döntötték el, hogy kint, avagy bent. Nekem édes mindegy, mert már összecsomagoltam és mosni nem mosok még egyszer. Még egyszer kéne lemennem az edzőterembe, annak holnap eleget teszek reggeli után. Mialatt ezek “szórakoznak”. Késő délután lesz valami meglepetés is. Attól előre lehet félni. Az sem érdekel, mert vagy édesség, vagy valami hasonlóan értelmes időtöltés lesz, mint a nevetőjóga volt.

13:40

Jacob ma ebéd után közölte, hogy a múlt hét végén az Einstein nem volt elég hangos, így beszereztek valami szerkentyűt, ami ezen a problémán segít. A tablófotók elkészültek. Dánoknak ingyen, nemzetközieknek 120 korona (4800 Ft).
Ma este forrócsokizás van és hozza “nice things”… nem megyek le és magasról teszek mindenkire, akinek ez nem teszik. Megeheti, megihatja az én részemet is egészen nyugodtan bárki. Azt nem tudom, mit kezdek magammal, ha az Einstein hangosabb lesz, mint eddig bármikor. S ez is pont az után, hogy leadtam azt az ívet, amiben benne áll, hogy soha nem tudtam magam kipihenni a hangzavar miatt, amit a csukott ablakon keresztül is úgy hallok, mintha a szobában folynának az események.

A holnapra elég jó indok van, ha valaki meg találja kérdezni, hogy én miért nem ökörködöm, A hétfő pedig így is, úgy is a pihenésé és a készülődésé lesz, akárki, akármit mond. Takarítson, aki akar a kerámiásban, én
a szobánk rám eső felét teszem rendbe és azzal kész. Ezt Lindának is megmondom. Nehogy már ne legyen elég 13-14 ember odalentre?!!

15:15

Szobatársam szobarésze nem kapná meg a ,,rendes” kitüntetést. Az azért biztató, hogy a ,,tisztát” igen. Jaj, és itt néz szembe velem az ő popart-os alkotása…. Én ettől a képtől szabályosan rosszul leszek, nem kelt bennem jó érzést, ahogy ő maga sem.