9:13
Ma kissé fásult vagyok. Az lehetek. Meg bizonyára mosolytalan is, mert Mette mikor elment mellettem megsimította a vállam, és azt mondta, hogy mosolyogjak. Ellenben most éppen bőgök. Valamikor ki kell jönne…
A 114 emberes lista tovább bővült, lesz az 150 is.
Egy ideje már mindent valahogy mechanikusan csinálok. Felkelek, reggeli, órák, edzés, ebéd, órák, vacsora. Talán nem mindig ebben a sorrendben, de amit teszek egyszerűen teszem, mert kell, mert muszáj. Az edzést sem mindig élvezem. Az csak a 45. perctől jó biztosan.
Sokszor jutnak eszembe az otthoniak és az, hogy én nem vagyok velük. És 27 napig még nem is leszek.
17: 31
Megvolt a napi edzés. Előtte Orsi egy csípős és félvállról odavetett megjegyzése még rápakolt az amúgy is instabil lelkiállapotomra… az utolsó csepp volt a pohárban, ami már akkor elkezdett megtelni, mielőtt októberben haza mentem volna. Az rendszerint órákkal később jut az eszembe, hogy “mit kellett volna mondani”, de ilyenkor 60 perc alatt teljesítem a -1103 kalóriát… Elég rossz napom van, de hamarosan skype-olok az édesanyámmal.
Csütörtökön nem lesz masszás, mert hétfői órarenddel megyünk. Ami azt jelenti, hogy csak egy festésem és gitárom van. Pénteken sem rendes tanítás van, ellenben minden percem be lesz osztva 7:00-22:00. Még jó, hogy a táncot leadtam, így van két órám szabadon (akkor megyek kardiózni), a többiről meg teszek… A nap folyamán el kell menni futni minimum 5 km-et… Ha esik, ha fúj? Erről meg az a véleményem, hogy megnézném én, ki kardiózik az ellipszistréneren heti 75 kilométert?! Már rajtam kívül… Ki van rakva egy hatalmas sárga lap a lenti folyosó hirdetőtáblájára mind a 60 ember nevével. Oda kell majd biggyeszteni, kivel és mennyit futottál. Ricsi, Alan és én majd elmegyünk a boltba, addig szem előtt sem leszünk… majd beírjuk, hogy együtt voltunk és letudtunk 5 kilométert. Amúgy aznap többször kéne lennem egyszerre két helyen, mert volt például fotó és rajz órám is, van kerámiám és gitárom is és ezek egy időben lesznek… Tudom, hogy “soha nagyobb bajom ne legyen”, mint amik itt vannak, de momentán ezek igenis elég nagy, sőt kardinális problémák, amik negyedik hónapja keserítik meg ebben a kommunában az életemet.
Ma az utolsó 10 percet úgy futottam le, hogy lejött az a két dán srác, akiket már párszor láttam a fitnesz terem felé menni, vagy onnan távozni és akikről eddig még nem tettem említést, pedig egészen helyesek és az érdekesebb arcú nagyon aranyosan mosolygott, mikor én végeztem és elköszöntem tőlük. Ömlött rólam a víz, úgyhogy bizonyára nagyon kellemes látványt nyújthattam.
Szombaton meg… be sem merek gondolni, mi lesz itt. Kiváltképp abba nem, mit rendeznek majd az Einsteinben.
Kedd van, de a teakonyhában nem takarított senki. Ez persze nem baj…
18: 44
Szóval a teakonyhában egészen elképesztő állapotok uralkodnak.
Erik, csak azért sem Mr. Erik… idetelepedett egy újsággal és azokkal az írásokkal, amiket ma óra alatt kellett neki produkálni és amivel kapcsolatban Orsi hozzám vágta azt a nem túl kedves megjegyzést, ami közben persze rám sem nézett. Bennem legalább van annyi tartás, hogy nem máson töltöm ki a feszültséget, hanem magamon az edzőteremben és itt. De már csak 26 nap… hamarosan 1-essel kezdődik a visszamaradt napok száma.
20:54
Egy hónap múlva ilyenkor a színházban vagyok és nézem a Szerelem, ó-t, aztán Dórival iszunk az egészségére és a kedvenc unokanővéremmel pedig jól becsokizunk a Frei-ben! Édesanyám pedig csinál nekem zöldborsólevest, túrósgubát, almás sütit és RIZSFELFÚÚÚJTAT :)…. és most már ő is tudja :)!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: