Az utolsó hétfő, az utolsó nap, az utolsó minden… itt

12:10

Nem tudom, pontosan mit érzek. Egyet tudok csak, szemernyi bánat sincs a szívemben. Egy valaki valószínűleg hiányozik majd… Ricsi.

Reggelinél megint sikerült eltennem egy kis kekszet, így már tudok hazavinni egy egész szép tányérra való kóstolót. 🙂 Ma reggel sem raktak ki ebből a sós-magvas finomságból, de Szandi szólt a konyhán az ügyben.

Összepakoltam, most már csupán a ruhát kell eltennem, ami most rajtam van és a kézipoggyász, fila táskámba (ilyet sem láttam másnál 18 héten keresztül) kell még belepasszírozni a hajkefémet. Nagyon remélem, hogy összeadják a bőröndök súlyát. Még kivettem ezt-azt a nagyobból és nehezebből, aztán majd újra lemérem őket. Közvetlenül a határon táncolok. Most éppen mögötte. :S

Reggel voltam boltban is, mindent beszereztem, ami kell. Még kakaót is vettem az útra… egyebek között :)….!!! Így, hát van az útra 4 szendvicsem, 4 körtém és egy almám. Valamint 27 cl kakaóm és félliter buborékos, light narancslevem. A puttonyomban mindenféle szép, meg ízletes dolog. 🙂

A szobarészem is kitakarítva, csak a polcokat törlöm még le, ha már megyek és lepakoltam róluk.

14:51

No, lemostam a polcokat, még a szeméttel is leszaladtam és kimostam a csapot is. Azt már csak mellékesen említem, hogy Luca szinte azzal kezdte a napot, hogy azt ugye tudom, hogy ki kell takarítani, mielőtt elmegyek. Utána már nehezebb… mellesleg én mondtam neki, hogy Balázs úgy lépett le, hogy ezt nem tette meg. Mindegy. Mondtam neki, hogy ez szerintem teljesen természetes. Erre ő, hogy ő már nem tud semmit. Vagy valami ilyesmi.

Készülődés közepette:

Ééés, amit már régen szerettem volna megmutatni, ilyenek a csapok a zuhanyzóban.

19:20

Találtam egy képet amin rajta vagyok, de még nem láttam. Arra, hogy mikor készült, már nem tudnék választ adni, csak arra emlékszem, hogy Margit csinálta.

Óóó. most látom, Balázs mellett ott ül a barátnője, szóval a kép nem készült annyira régen, mint amennyire távolinak érzem. Furcsamód, közelebbinek tűnik az az idő, amikor ide megérkeztem. Talán azért, mert hasonló állapotok uralkodnak a szobában.

Bennem meg olyan állapotok uralkodnak, mint az elballagásom napján. Mindenki sírt-rítt körülöttem, én pedig boldog voltam és felszabadult. S persze untam felettébb az egész cécót. Pláne, a nyáron és a tűző Napon. Azt sem értem meg soha, miért az érettségi előtt ballagnak az éretlenek?!

Ricsivel megbeszéltük, hogy a gitáróra után lemegyünk Steffenhez, visszaadjuk a könyveket és elköszönünk. Ricsi nem volt ott időben és én is, éppen, hogy elcsíptem Steffent. Semmi fajta elköszönés nem lett… a könyveket mondta, tegyem le a zeneteremben a zongorára. Azután már csak afelől érdeklődött, hogy az irodában leadtam-e azt az ívet. (Réges rég.) Aztán nem kérdezte, kijelentette, hogy ,,holnap mentek”. Mondtam, hogy holnap. Most éjfélkor. Erre meglepetés suhant át az arcán. A meglepetés elmúlt, tudomásul vette a nem túlságosan számottevő fordulatot, intett egyet és közben már tovább és lépkedett. Eltűnt a decemberi estében. Steffent így láttam utoljára.

Jacobot ma a morningsamlingon, ahogy Lindát is. Rikkét csütörtökön a masszázs második felén. Svendet vacsoránál, de vele november közepe óta nem volt órám, az utolsó gyilkos tornát a felesége, Rikke tartotta.
A vacsora egyébként ma a billiárdosban volt. Szendvics és szénsavas üdítőitalok. Betermeltem egy light kólát és másfél tojásos szendvicset. Egyet még az útra is elraktam. A vonaton eszegetésnek van egy külön hangulata :). Hogy a kakaózást már ne is említsem! 😉 🙂

Alig várom már, hogy otthon legyek és gyúrjam a mézeskalácstésztát!! 🙂

Eltökélt szándékom, hogy csak attól köszönjek el, akivel útban a billiárdos felé találkozom. Lucától az illendőség kedvéért természetesen búcsút veszek. Főleg, ha nem tekereg valahol egészen máshol, amikor én egyesével levonszolom magammal a csomagokat.

Ricsi volt itt pár órával ezelőtt, pontosította, hogy mikor is indulunk. 24:30…. 24:20-kor találkozunk a billiárdosban. Együtt jöttünk, együtt távozunk. 🙂 Most tényleg olyan, mintha tegnap történt volna, hogy augusztus 13-án megérkeztünk ide fáradtan és éhesen. Semmit és senkit nem ismerve, amikor a többiek mögött már másfél nap állt az összeszokásban. Lelkesen mesélték, hogy milyen idióták ezek a dánok.
Most azt mondom, hogy ez itt egy nagyon különböző világ. Egy nagyon különböző zárt világ, ahol minden nyitottság csak álca. A dánok (ezek a dánok, a tanárokat a leginkább kiemelve) merevek és őszintétlenek (lásd például Thomas esetét)… a kivételnek tisztelet…., de nem is akarom ezt ragozni, igazából nincs is értelme. Most inkább arra koncentrálok, hogy 4 és fél óra múlva elindulok a hadsten-i állomás felé (20:05 van) és az elmúlt négy hónap minden történést magam mögött hagyom.

Ez lehetne a végszó is, ha be nem számolok az utazásomról…. 😉

Oldal ajánlása emailben

Kommentek