0:01
Ha már ébren vagyok… lassan bedugom a fülembe a viaszt és olvasgatok valamennyit, vagy 1-2 órát. Holnapra, azazhogy mára, már mindent előkészítettem, ami ahhoz kellett, hogy a reggeli készülődés minél gördülékenyebb és a lehető leghalkabb legyen, Valószínűleg nem várom meg a 9:45-öt azzal, hogy felkeljek. Felöltözöm és kimegyek a teakonyhába olvasgatni és viszem magammal az utolsó kettőazegyben kávémat meg a bögrémet, amit még az első héten festettem itt. 2012. augusztus. 18-án. Régen.
Ma alszom itt utoljára, most mégis úgy fekszem le, mintha szombat lenne. Furcsa. 🙂 A “néger” srác mellettem Alan. A terem ahol vagyunk, a festős terem. Oda sem kell már többet mennem.
15:36
Megint nincs Net az iskolában. Word-ben írok. Ma még Ricsin kívül ’hál Istennek senki sem szólt hozzám a magyarok közül, csak Dávid és Barbi intézett hozzám néhány mondatot. Luca megint levegőnek néz és gúnyos mosollyal követte figyelemmel reggeltől, egészen idáig, ahogy pakolok, amikor olykor-olykor bejött a szobába. Kit érdekel? Pakolás közben tovább néztem az Anne-t.
A hó már nem esik, de már kora reggeltől sűrű pelyhekben hulltak alá a pihék. Nem mondom, hogy örülök neki, mert holnap megnehezítheti az állomásra való kijutást.
Összepakoltam. Tényleg összepakoltam. Mert, ma az volt a legnagyobb boldogság, ami érhetett, hogy minden, ismétlem, minden kerámiás munkámat megkaptam. Még azért ki kell nyitni a bőröndöket, és a kézipoggyászom sincs még kész egészen, de holnap a pakolással gyakorlatilag már nincs semmi különösebb dolgom. Ellenben félek a túlsúlytól, ami a nagyobbik bőröndöt illeti. Kivenni, átpakolni, vagy itt hagyni mást már nem tudok. Az útravaló elemózsiát már így is zacskóban kell vinnem. Majd a fülemre akasztom, mert a két kezem tele lesz a két bőrönddel, a hátam meg a kézipoggyásszal. (Ez egész vicces félmondat (:…)
A viccesről jut eszembe, reggel véletlenül megtaláltam a jelölős lapokat. Benne voltam más kategóriában is. Úgy is, mint nagyszülők vagy bohóc, amit nyilván mókásnak gondoltak, majdnem közvetlenül a poén gyilkos előtt.
Tegnap, ma… hajnali 3:00-ig olvastam. Hamarosan elnyúlok az ágyamon és ugyanezt teszem, csak előtte jólesően újratervezem a holnapi napomat.
Kezd sötétedni.
16:52
Ma csak 19:00-től van vacsora, azt mondják a nagy hó miatt. Elakadás. Ezt nem egészen értem, a gyomrom viszont úgy érzem, már most kiesik.
Ma alszom itt utoljára. Fura ürességet érzek és valamiféle kiábrándultságot. No, meg némi félelmet az út miatt. Holnap este még lemérem párszor a bőröndöket mindkét mérlegen, ha az egyik kicsit több, a másik pedig kicsit kevesebb, mint 20 kiló, még ez is jó, mert a két poggyász súlyát összeadják. Elvileg.
19:53
Amúgy visszajött a Net! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: