Az utolsó csütörtök

Ez a nap izgalmas volt, bár kevéssé fordulatos.

Tegnap este nagyon hamar lefeküdtem, ami rendkívül jól esett. S ezt azért is tehettem meg, mert L. kifáradt az értelmetlen délelőttben. (Vagy inkább abban a fél napban, amit sokkal hasznosabban is el lehetett volna tölteni.) Tíz órakor már ágyban voltunk. Ő gépezett, én még akkor is olvastam, amikor már elaludt. Kicsit még agykontrolloztam (gyógyítottam 🙂 ), aztán egy ideig azt hallgattam, ahogy Luca olyan fura hangokat ad ki, mint a horkolás és a szuszogás keveréke. Nem volt zavaró, inkább kicsit vicces, bár hiányolni nem fogom.

Alig merem elhinni, jövő héten ilyenkor már harmadjára alszom a saját szobámban, ismerős szagok és illatok felhőjében. Ismerős zajoktól ölelve, miközben én magam a Berci kutyát szorongatom. 🙂

Reggel elég korán keltem. ilyen sem volt még, hat körül. Agykontrolloztam, aztán kimentem a szobából… a látvány, ami elém tárult, csak egy pillanatig taglózott le. Itt már tényleg semmin sem lehet, semmin sem szabad meglepődni…. szóval, vagy 7-8 kilincs volt összekötve a folyosó teljes hosszán, megszakítás nélkül. Az emberek nem tudtak kijönni. Mi kimaradtunk a szórásból, de a folyosó túlsó oldalán még WC papírt is rögzítettek az ajtó elé, mintegy függönyként és felmosórongyokat az ajtóra. Azokat a jellegzetes bilikék rongyokat, amivel az asztalokat (is) szoktuk lemosni itt.

Foly. köv. ;)! … Vacsi, és az imént 90 percet edzettem. Az annyi, mint -1600 kalória és 57 kör a stadionban. 🙂 Egész sokan voltunk lent. Egy darabig Ancsa, L., Darta is. Aztán Stefan, Neman (azt hiszem, így kell leírni) s végül a szokásos szőke dán srácok is megérkeztek a kedves mosolyukkal. Azon vettem észre magam, hogy egy egészen picikét sem bosszant, vagy idegesít és a legkevésbé sem feszélyez, hogy csak fiúk vannak a teremben rajtam kívül. Azt azért nem mondom, hogy “sőt” … 🙂

18:46

A többi szárnyban is hasonlóan vicces emberek jártak. Nálunk, valamikor éjjel Kasia hangját véltem felismerni. Aki nagyon kuncogott valamin. Hosszan és kicsit gonoszan. A többi szárnyról azért tudok, mert szerettem volna Mathias ajtajára ragasztani a kis csomagot, amit neki vettem, de abba a szárnyba be sem lehetett jutni. Valaki, vagy valakik, nehéz bőrpárnákból tornyot építettek az üvegajtó elé. Egyes emberek ajtaja elé pedig odahúztak egy asztalt, vagy egyebet. Kreatívak ezek a dánok, kár, hogy nem értelmesebben kamatoztatják. … No, mindegy.

Az ajándékomat az ebédlő ajtajára ragasztottam, még reggeli előtt. A reggeli ugyebár, 7:15-kor van. A csomag ott volt még ebéd alatt is, napközben meg többször lepotyogott. Akkor visszatettem. Sok apró Mikuláscsoki egy olyan hálóban, amiben narancsot, vagy mandarint lehet kapni. Szerintem a többiek szólhattak neki, hogy talál ott valamit, mert ebéd közben kiment, leszedte. Bárgyú mosolya, ahogy visszafelé lépkedett örömtelire váltott. Ezt azért jólesett nézni.

Később a ragacsot, ami erősen odatapadt arra a lapocskára, amire a nevét írtam, tapasztgatták egymásra néhányan. Nevezetesen Marc és ő. A többiek meg röhögtek. … Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy olcsó játék…

A mi ajtónkra vagy az elé még senki nem tett semmit, de nem is nagyon érdekel. Az én örömöm a mai napon sokkal nagyobb!!! Ezt az örömöt itt senki és semmi nem tudta volna megadni, sem felülmúlni!

Morningsamlingon Erik angyalnak, Marc medvének öltözve ökörködött, aztán levetítettek két filmet a tehénfejésről. Egy egész komolyat és egy olyan vicceset, aminek a humorát csak a dánok értették. Én kétségbeesetten kerestem szemkontaktust valakivel, akinek a tekintetében legalább pár percre  gondalttársra találok, de hasztalan.

Amikor vége lett a “műsornak sokan kezdték sürgetni a posta átadását. Kicsit sóvárogva, kicsit szomorúan figyeltem a műveletet. Erik kezében észrevettem egy levelet, amin még így, az utolsó sorból is tisztán kivettem azt a kis kék matricát, amin az áll, hogy: elsőbbségi. A levél tehát egy magyaré lesz?! Erik hosszan meredt a borítékra. Jaj, adja már oda a gazdájának! Vajon ki kapja??? Erik Marc kezébe nyomta s közben a tekintete átsiklott rajtam. (Mégsem viccből írta azt az üzenetet? Illetve, tényleg ő írta?…) Marc egyre közeledett felém, végül kinyújtotta a karját és átadta nekem azt a borítékot. Az enyém!!! 🙂

A borítékban egy csuda szép lapot találtam, széthajtva pedig nagyon kedves, erőt adó, bátorító sorok mosolyogtak felém, egy nagyon kedves ismerősömtől és barátomtól. Akinek a kézírása nagyon hasonlít az édesanyáméhoz és az enyémre is emlékezetet. 🙂

Lehet, hogy én hamarabb hazaérek, mint a válaszom :)?!

Jó volna inni egy forrócsokit, illatosan gőzölgő kávét, teát vagy egy pohár zamatos vörösbort Juliskámmal is :)!!! De, ami késik, nem múlik!!! 😉 🙂

Ó, hát elfejtem mondani?! Összecsomagoltam. Már alig-alig van elől valami. Éppen csak, amit még használok. A masszázs első feléről eljöhettem. Két óra éppen elég volt a pakoláshoz, közben néztem az Anne első részét. Aztán jött a morningsamling, és a levelem :)!!! Morningsamlng után Dávidot kellett masszíroznom. Láb és hát masszázsban részesítettem, nagyon megköszönte. Megölelgetett és azt mondta, olyan helyeken járt, ahol ezelőtt soha. Jó neki. Mikor elkezdtük, azt mondta, hogy Rikke mondta, hogy ,,nagyon jó vagyok”… Ő vajon honnan tudja? Csak azért, mert látta, hogyan csinálom?! Minden esetre jólesett. Kicsit el is bíztam magam. 🙂

Két kerámiás munkámat megkaptam, a többi is bekerült a kemencébe. Három nappal számolva vasárnapra készen lesznek és az utolsó, hétfői napomon azok is a birtokomba kerülnek.

Megjegyzés következik: Luca megint úgy jött be, hogy egy izgalmas film alatt nem ugrom ekkorát, mint az előbb.

21:10

A nap újabb fénylő csillaga;  Erik (a diák) egy hosszú bejegyzést írt a facebook-ra, amit azzal zár, hogy:

,,For at gøre en lang historie kort, kære venner, jeg er homoseksuel.” …. ehhez nincs hozzáfűznivalóm. … Egészen jól állt neki reggel az a női hálóköntös, rajta a viharvert angyalszárnyakkal.