11, már csak 11 !!!

Már ennyi az idő?? 🙂 

Telik a nap. A masszázs második felére nem mentem vissza. Mivel nem volt párom, így a 40 évesünkkel kerültem össze. Kertnnek kell ejteni a nevét, leírni nem tudom, hogyan kell, de nem is igazán érdekel. Kertennel egyébként nincs semmi különösebb bajom. Sőt, nagyon is udvarias, még dán mércével nézve is. De nem szívesen taperolok idegen, nagy darab, szőrös, kissé kopaszodó férfiakat. 

Arc masszázs volt. Van. 

Matracokat hoztunk, megágyaztunk rajta. A masszírozók nagyterpeszben leültek, az alanyok meg a lábuk közé hajtották a fejüket. Már ez is… aztán 1,5 órán át kellett gyűrkésznem Kerten arcát, száját. Morzsolgatnom a fülét, meg birizgálni a fején. …. Direkt én kezdtem, ha már… de ennyi elég volt. Szerintem jövő héten már le sem megyek. Ebből az órából semmit, de semmit nem profitáltam.

Esik a hó. Most mondjuk éppen szakad. Holnap meg megyünk busszal Aarhusba, egy erdőbe. Aki akar az fut, aki meg nem, az sétál. Nehéz döntés! Nagyon nehéz.

Luca holnap hajnalban, 5:00-kor kel és megy Koppenhágába. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy én is 5:00-kor kelek.

A holnapról még annyit, hogy ebédre visszajövünk, aztán lesznek programok. Forralt borozás is. A vacsora csak 19:00-kor lesz, úgyhogy akár holnap is mehetek kardiózni. Akkor már meglesz a hat alkalom a héten és kevésbé bánnám, ha a jövőhétre csak egy jutna. Hétfőn. És legközelebb már csak otthon. Kedden.

Még mindig nagyon csúnyán köhögök. Először csak ugattam, aztán már olyan volt, mintha egy szamarat utánoznék. Tegnap délután óta pedig nagyon rossz, idegesítő kaparást érzek a torkomban és szárazon köhögök. Az éjjel alig aludtam valamit, egyfolytában ingerelte a torkomat valami. Olyan érzés, mint most is, mintha valami por szállna le újra és újra a nyálkahártyámra és a szájpadlásomra.Még a nyelőcsövemen is érzem.

A konyhán a főző-sütő órások karácsonyi ebédet készítenek. November 29-én.

Ezennel elfogyott a Neocitránom :(… de szereztem magamnak teát.

17:00

Az ebéd szerintem nem volt semmi különösebben karácsonyi, de legyen nekik. Karácsony. Ha már a hó is esett valamennyit, ha meg nem is maradt. Kétféle süti is volt. Az egy nugátos zabfalat, a másik meg valami marcipános buktaféleség. Nem igazán néztem meg magamnak. A zabfalaton egy ideig gondolkoztam, de aztán végül egyet sem tettem magamévá.

A kerámiás műveim nem igazán haladnak, de ez már rajtam nem múlik. A legtöbbnek már csak a második égetésen kell átesni, ami 3 napot vesz igénybe. Néhány pedig még az első égetésen nincs túl, ami pedig két nap.
A pulcsim könyök része (és nem a könyököm), véletlenül hozzáért Mette (nem az a Mette) egyik munkájához és letört róla egy kis darab. Kissé furán kérdezte meg, hogy azok a figurák, amiket nézegetek az enyémek-e. Remélem, nem akar a munkáimon bosszút állni… ezektől minden és bármi kitelik.
Egyébként nincs semmi baj a törött résszel, még csak nem is feltűnő. Az első égetésére vár az is.

Ebéd után amint végeztem feljöttem fogatmosni, lefele menvén a kerámiásba (ami az ebédlő alatt van és  a mosókonyha mellett) Luca és Balázs jött velem szembe. Luca néz rám, vagy inkább, mered. Mint, aki mondani akar valamiT. De aztán csak legyintett egyet, hogy “erről lemaradtál”… Na bumm. Nem igazán érdekel, mit hagytam ki.

Edzettem. Éppen zuhanyoztam, mikor hallottam, hogy bejön még valaki. A kabinom mellett egy ablak van, ami majdhogynem tükörként funkcionál, amikor leszáll a sötétség. Maria volt az. Amikor távoztam a zuhanyzóból, nagy kedvem lett volna lekapcsolni a villanyt. Csak egy kicsit. Majdnem vissza is fordultam, amikor a folyó végén megláttam Dávidot a közös WC előtt álldigált, ami öt lépésre van a szobámtól. Nézte, ahogy slattyogok felé a kék fürdőköpenyemben, turbánnal a fejemen, amit az itteni durva, hajdan fehér színű törülközőből remekeltem. Összébb húztam magamon a köpenyt. Csak nem kilátszik valamim? Kérdezem, hogy “mizu?”… “Kakálni kell”. Közli.
Nekem aztán nyolc, de akkor mit ácsorog egyhelyben a WC előtt?

Istenem! Négy napon át csak az enyém a szoba és háromszor alszom egyedül!!!

19:22

Na mi történt?????

Vacsora előtt látom, hogy Maria hosszan tárgyal valamit Ericcel, aki velem szemben állt és sokszor hosszan felém nézett. Aztán, amikor a svédasztalhoz mentem, utamat állta, hogy ők ketten, no meg Ricsi és én vacsora után beszélünk. Ok.

A beszélgetés lényege az volt, hogy Maria szép, Maria okos, Maria jó és ne rá haragudjunk. Meg persze, hogy Mariának ezt jelenteni kellett. (Megjegyzem, egy hétre rá kellett jelentenie, hogy nekem azt mondta, rendben van…) Ricsi javasolta, hogy a rendes óráinkra bemegyünk és írunk egy egyoldalas házit. Eric erről hallani sem akart. A vége persze az lett, hogy 30 perc után ő ugyanezt mondta nekünk. Ha bemegyünk a rendes óráinkra és megírunk egy házit, amit majd ő, Eric ad, akkor nem szól az esetről Jacobnak. Azaz megegyeztünk. Peren kívül. Az igazgató háta mögött paktumot kötöttünk.

Az érdekes a dologban, hogy szerdán az első óránk Ericcel van, ami csak a nemzetközieké. Akkor kettőnknek tart órát? Utána a két óra hosszas morgensamling. Na bumm!… aztán Maria órája lenne, de az ugye most nincs, a programon  pedig nem kell részt vennünk. Aztán nekem még van egy gyilkos torna. Elvileg már Svenddel.

Az egy kicsit fáj, vagy inkább sérti az önérzetemet, hogy Eric azt mondta, hogy az én érvemet, vagy, ha úgy tetszik problémámat megérti. Én “nem beszélem megfelelően az angol nyelvet”, ezzel szemben Ricsi jól képzett és intellektuális. Én most kérem szépen, le vagyok nézve. Kissé.

Otthon megint ráfekszem az angolra, illetve továbbra is rajta leszek. De vannak más terveim is. Konkrétan a masszázzsal és már ki is néztem magamnak néhány lehetséges útvonalat, amin el lehet indulni. És még mindig ott van a jelnyelv is, amit ebben a 4 napban különösen jól tudok majd gyakorolni és ismételni, hiszen egyedül leszek.

Tény, hogy egyáltalán nem beszélek folyékonyan angolul, de írásban ki tudom magam fejezni. Itt esett vissza csak igazán az angolba vetett bátorságom, ami a verbalitást illeti.

Maria amúgy végig csak ült, alig nézett fel. Csak bazsalyogva piszkálta a körmét. Tiszta sor, tanárt akarnak csinálni belőle. Már most kap pár száz koronát. A semmiért.

Ricsinek az volt a baja, hogy nagyon hosszú és kényelmetlen a program. Egy témáról 10 órán át vitatkozni és hozzá a külön kis szabályok, hogy még WC-re is csak engedéllyel és meg kell mondanod, mennyi időre leszel távol… stb.
De ez már nem az én gondom.

A tervek mára így változtak és alakultak át:

HÉTFŐ	KEDD	SZERDA	CSÜTÖRTÖK	PÉNTEK	SZOMBAT	VASÁRNAP
					24 -edzés	25  -edzés
26 -konyha	27 -edzés	28 – konyha  -edzés	29  +edzés	30 – konyha -Aarhus	1 -edzés	2 -edzés
3 (szabad!) -edzés	4 +edzés	5 gyilkos torna -mosás  (csak az edzős cuccok)	6 +edzés?	7 – pakolás	8 – pakolás – lemérni a bőröndöket!!!	9 – séta az erdőben 🙂?!
10 –vásárlás – reggeliből csomagolni	O	T	T	H	O	N !!!

 
21:29

Nem ragozom tovább. Egyrészt, mert nem éri meg sem az időt, sem az energiát. Másrészről meg le van tojva. Még Maria képe is, aki önelégülten nézett a szemembe. Nem tudom, az enyémben mit látott, de nem állta a pillantásomat.