10:38
Ma Word-be írok és onnan másolom át a mai adagot. Estére talán már megjön a Net és meglesz a napi mama, unokatesó és egyéb olyan adagom, amiből erőt meríthetek. Most különösen rám fér.
Tánc helyett ígéretemhez híven a konditeremben töltöttem az időt. Párhuzamosan a tánccal rajz is volt. Ahogy a festés is egy időben lesz a gitárral, ahogy a kerámia is a fotózással (vagy nem tudom, mivel. De nem is olyan fontos.)… nekem meg mindegyik órám volt vagy van. Most aztán, (jaj Istenem) büntetésből takarítanom kell vasárnap 11:00-től a festős termet. No nem egyedül, mert mások sem voltak sem táncon, sem festésen.
A sárga lapra majd felírom, hogy 15 kilométert futottam. Ebben … Luca az előbb bejött és ahogy kiment bevágta az ajtót… ANNYIRA RÖHEJES!!!!!!!!!! És annyira, de annyira, ELEGEM VAN BELŐLE ÉS AZ ÖSSZES HÜLYE, IDÓTA, FELFUVALKODOTT, PÜFFESZKEDŐ, PÖKHENDI, PÖCSBŐL…. !!!! Szóval a sárga lapra majd felírom, hogy 15 kilométert futottam. A gépen mentem 14,5 kilométert, de ötöstől ugye már felfelé kerekítünk. Csak megvárom, hogy valaki odaírja a sajátját. … Aztán majd én a magamét… Amit, jaj de megmondanék már…. Úgy Isten igazából!!! Arra azért kíváncsi vagyok, hogy Lucamuca mikor fakad és tör ki. Én egy ideje már csak teszem a dolgom, meg ami jólesik. És az most már így is lesz. Ki kell, muszáj kicsikarnom magamnak azt a kevés kis örömöt, amit lehet, amit tudok.
Na, lenézek festésre, mert a magyaroknak csak 11:30-tól van gitár, nem 11:00-től. A festés meg 10:40-kor elkezdődött. Lucácskának biztosan az nem tetszik, hogy nem ott vagyok. Mint ahogy 8:00 előtt is jelentőségteljesen tartva a szokásossá vált síri csendet, rám nézett a szöszöléséből… Mit érdekel engem? Mentem edzeni… Lindának meg azt mondtam, hogy; ó, jajaj, elfelejtettem a rajzot. Ami amúgy ma mindenkinek nyílt, mint minden más óra. Hagyjanak már békén!!!! Az addig rendben, hogy közösségi „szívás” van, de a közösség engedje élni azokat, akiknek van annyi esze, mint például nekem.
Az egyik IKEÁS bögre előkerült…. azaz Orsi rejtegette. Most valaki végre elmosta azt a nagy dzsuvát a teakonyhában. Ott volt a bögre. Eltettem, dugtam, magamnak. Holnap már abból eszem a levest.
11:19
Nem festés van, hanem pakolás. (Akkor mi a jó eget kell csinálni vasárnap 11:00-től??) Az asztalomat meg sem tudom rendesen csinálni, mert rá van pakolva egy csomó papír, székek, nekitámasztva vagy egy tucat kisebb-nagyobb vászonra festett kép. Szóval… eltettem az ecseteket, amiket használtam. Eltüntettem a vödrömet, amibe vizet szoktam tölteni. Elpakoltam a meglehetősen gusztustalan festős inget, amit már ki tudja, hányan használtak előttem és ki tudja, hányszor (nem) mostak ki…
Szandi kérdezte, van-e olyan képem, amit szeretném, ha kiállítanának. Adtam neki párat pendrájvon. Kérném vissza, erre azt mondja, kéne még, mert arról nyomtatnának… Morningsamlingon kényelmesen kinyújtottam a lábam az előttem lévő székre. Orsi alaposan körülnézett és mikor felmérte a helyzetet úgy ült le, hogy aztán Dórit arra a székre invitálja, ahol a lábam pihent. Dóriban meg volt annyi, hogy azt mondja; hagyjad. Miután Orsi odafordult hozzám, hogy; leveszed a lábad? Aztán miután a lábam ott maradt, már Orsi is átült egy másik helyre. Mire jó ez???
Na megyek és azt játszom, hogy tudok gitározni! Az jó móka. Ma még lenézek a kerámiára, de csak, hogy épségben tudjam a munkáimat. Aztán majd meglátogatom a kórust. A nap további részében pedig olvasok, filmezek és csiszálom a lábammal a falat.
11:53
Ennyi volt a gitár. A 12:40-es ebedéig így semmi dolgom, mert ”festésre” nem megyek vissza. Holnap épp akkor kell eljátszani, amit nem tudunk, amikor én kinéztem magamnak a szabad sávot az edzőtermezésre, de majd rögtön utána lelépek! Nekem ennél most nincs fontosabb, ehhez a kis endorfinhoz pedig ragaszkodom. Foggal, körmömmel!!! Ezen kívül, ahogy azt kedvenc unkanővéremnek is mondtam, az a legfőbb örömöm, hogy mióta otthon voltam, a birtokomban van egy csomag domestos-os törlőkendő s ennek következtében már rá tudok ülni a WC-re.
A rajzos és festős műveimből nem viszlek le semmit! Egyrészt nálam vannak igazán jó helyen, másrészt meg, nem az én családom jön, nem az én barátaim látogatnak meg. Minek nézzék, ahogy próbálkoztam… illetőleg a próbálkozásom produktumait. Nem szeretném mutogatni őket. És ezt tartsák tiszteletben. Ha sor kerül rá, meg is mondom ezt Lindának. Ugyan mit számít, hogy az én mázolmányaim ott vannak-e, vagy sem?!
A sárga lapra ugyan, csak Ricsi írta a neve mellé, hogy mettől meddig „futott”, de most már én is odabiggyesztettem, hogy; 15 kilométer (in the morning)… az illetékesek már úgyis tudják, hogy egyik helyen sem voltam. De könyörgöm!! Minek lettem volna??? És azt is árulja el már valaki, hogy ugyan mikor futnék kint minimum 5 kilométert ebben az amúgy is gyönyörteljesen pompázatos dánságos időben, amikor minden percemben lenni kéne valahol!!??
Luca már csak ajtó csapkodva tud közlekedni, úgy látszik. Remélem, örömtüzet gyújt, mikor elmegyek… mert én egészen biztosan megünneplem a távozásom. Már a vonaton elkezdem egy félliteres kakaóval. Ilyen dán kakaót akkor ittam először és utoljára, mikor Franciaországba mentünk. Vagy onnan jöttünk? Az is milyen régen volt már! És én még mindig itt vagyok!
14:14
Így a nap közepére csak összeáll a kép, hogy a ”mindenki” azt jelenti, mindenki, aki felvette azt azt az órát, és nem ”mindenki”, azazhogy bárki, akárki, aki kedvet érez… annál is inkább, mert takarításról van szó. Linda partvissal a kezében közölte velem, hogy van számomra egy jó munkája. A száraz leveleket sepertem fel és ki a gáztartályos flakonok közül, meg a földről, a slag alól és tettem kukába. A művelet kisseprű nélkül nehézkes volt, kívülről meg bizonyára elé g mókás ahhoz, hogy mások csak álljanak közvetlenül mellettem és bámulják a folyamatot.
A vasárnapi festős pakolás a ”kiállítás” utáni tisztogatás lesz. De, csak találgatok. Én mondjuk nem örülnék, ha az én rajzaimat mondjuk pont Luca szedné le… egészen biztosan nagyon vigyázna rájuk. A szárítót is olyan lelketlenül taszigálja, amin a ruháim száradnak. A szárítóval sem tudom, mi baja… azon túl, amit már említettem, volt idő, (nem is egyszer,) hogy ő is itt teregetett és akkor az ő ruhai voltak rátolva az én ágyamra. … Ilyenkor van egy kis kuckóm. Szerdánként szoktam mosni.
Apropó, szerda! Háááárom szerda van hátra!!!!! És a harmadik az, amikor nem megyek le semmire, amire nem akarok. Szabad lesz az egész napom!!! Még az is megeshet, hogy délelőtt leedzem, amit én akarok és már nem megyek a gyilkos tornára sem.
Még elmegyek kórusozni, az 20 perc múlva kezdődik és talán csak egy órás. Akkor vacsoráig már nem megyek sehová. Esetleg veszek egy kellemes zuhanyfürdőt és, vacsora után már csak elfészkelem magam a szokott helyemen és várom azokat a boldog perceket, amikor beszélhetek azokkal, akiket szeretek.
Barbi Áronja ma érkezik, ő most egy jó darabig nem ül lent velem. Ha minden jól megy, én is a szobámból jelentkezem holnaptól kezdve.
15:23
Már be is fejeztük a kórust mindenkinek. Tényleg énekeltünk, de itt most nem csak azok voltak, akik az előző periódusban is jártak, szóval a mindenki itt most mindenkit jelentett, de így sem voltunk ott mindnyájan. Az is most esett le, hogy az a novemberi fellépés, az ez lesz… No, mármost! Mivel most sem volt lent a mindenki és nem az én hozzátartozóim jönnek, nyilván senki sem veszi zokon, ha én ezt a fellépést annak ellenére kihagyom, hogy Pernille többször is hátba veregetett, hogy milyen szépen énekek és az emberek hátraforogtak a hangomra a teremben. A leghátsó sorban foglaltam helyet.
Ezzel a danászással is elment egy kis idő, innentől kezdve tehát vacsoráig felszabadítottam magam.
Ma eltökélt szándékom, hogy mindenről számot adjak. Kezdek félni, hogy holnap nem tudok lelépni semmiről. Esetleg még azt csinálhatom, hogy nagyon korán lemegyek a fitneszterembe és 7:00-8:30 között letudom a nap adagomat… csak honnan legyen olyan korán energiám? Luca meg úgyis alszik sokáig, bár ez önmagában még (már) nem tartana vissza. Holnap csak 9:00-től lesz reggeli, vasárnap 10:00-től. Addigra a szülők, barátok elmennek és a takarítás, rendrakás marad. De az is all day… Akkor is megszököm valahonnan!!! Csak egy óra és pár perc kell.
15:50
Ez már nem Word…
Nem is igaz, hogy nincs Net.., napközben itt-ott be is jött… úgy, ahogy. Szórványosan. Most a billiárdosból úgy megy, ahogy szokott. Én már innen el nem mozdulok. Valami zabálás, meg tánc van még hátra a mai programban. Annak is nagyon örülök, hogy nem mostanra ütemeztem a mozgást, mert dübörög a zene a konditeremben és csapkodják a súlyzókat. Vélhetően elég sokan vannak és többnyire fiúk. Nem az itteniek. Átjárkálnak ise idegenek is edzeni. Tina egyszer megjárta, mert az igazgató felesége és lánya bezárkóztak oda… Na ez is, milyen dolog??? Bennfenteskedünk???
17:36
Most azzal szórakoznak, hogy úgy piszkálnak, mintha nem lennék itt és nem hallanám. Óvodás szint. Luca kérdezte Dávidtól, hogy hol vagyok? Mert amikor segíteni kell, akkor nem vagyok sehol. Tessék??? És ráadásul Dávidnak mondja ezt. Ez külön vicces!!!
Áron megérkezett.
18:54
Most már legalább tudom, mire célzott Luca. Az ebédlő teljesen át van rendezve. Kinyitották egészen, az asztalok pedig hosszú sorokban össze vannak tolva. A holnap csak egy nap, a holnap csak egy nap…
Nem is tudom mi lenne itt velem édesanyám, az unokanővérem és Csilike nélkül!!!!
20:16
Valamelyik drágaság telerakta a 15 kilométeremet kérdőjelekkel. Ez sértő!!! Nagyon sokan amúgy semmit sem írtak fel. Van pár 5 km, egy 9 és egy másik 15 valami dán írással.
Itt a billiárosban már megint készül valami, hoztak le chpiszet és kávét (tej és cukor élkül). Az egyik teremben filmet néznek. Ott, ahol a masszás is van. Remélem, jó hosszú filmet néznek, mert aztán ezek ide kiözönlenek és… miért nem viszik be a filmhez??
A holnapi és a vasárnap program meg csak dánul van kiírva, úgyhogy duplán teszek rá. A következő két hétben különben is csak összesen hatszor tudok majd lemenni :(. Aztán még nyolcszor. Az utolsó itt töltött napomon csak pihenek és befejezem a pakolást. Bár már pakolhatnék!!!
Vannak a kerámiásban, megnézem, kiégette-e Linda a tálkámat…
20:32
Zárva van, csak a villany ég. Az alaksor felől meg nem közelítem meg, mert ott így is mindig olyan furcsa, nyomasztó érzésem van. Az ebédlő alatt van. Néhány WC, a mosókonyha és a kerámiás. Majd csinálok róla képeket, hogy azt is megmutathassam. Nagyon megcsappant a fényképezési lázam is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: