Még 26 nap

Maria óráján vagyok… Tina, Orsi, az amerikai Kristina, és a két lett lány a melegek jogait ecseteli.

Az ebéd ma Szent Márton tiszteletére különleges volt és ünnepi, a tegnap estém pedig szintén rendhagyó volt és rettenetes. Dávid megkapta Mette szobáját, aki a Vesterhus-t túlságosan zajosnak találta és elvarázsolta magát egy másik szárnyba. Dávid nem tudja, hogy hová és azt mondja, nem is érdekli, neki végre jó. Remek. Akkor talán azért kopogott be hozzám több ízben is Luca nevét ordibálva, amikor én már aludtam, vagy legalábbis próbáltam. Luca pedig kint ült velük a teakonyhában, aminek az ajtaját be sem csukták. Dávid az új szobájából bömböltette a zenét, az én kedves szobatársam, Luca vagy ötször vágódott be a szobába a többiek meg (1-2 méterre alig tőle és 3-4 méterre tőlem) ordítottak utána. Tudták, hogy alszom, hogy pihenek. Ez lenne a bosszú Dávid miatt? Itt a suliban 23:00 után lép életbe a csendrendelet. Az már egy másik kérdés, hogy ezt ki, hogyan és mennyire tartja be.

Miután Dávid már vagy ötödjére dörömbölt be hozzám Lucázva, kimentem és közöltem vele, hogy Luca kint iszik velük a teakonyhában és ugye, nem lehet egyszerre két helyen, arra még ő sem képes. Ekkor már a kis egyágyas szoba közepén álltunk. Nézett rám kikerekedett szemmel. Összezavartalak?- kérdeztem. A vége az lett, hogy lekapcsolta a zenét, de azért előtte még megkérdezte, hogy hallatszik-e? Hogy hallatszik-e?????

Pénteken és vélhetően még szombaton sem lesz Internet, mert végre megjavítják. Mi tartott eddig? Kezdetetektől panaszkodik a rettenetes Internetkapcsolatra mindenki. Nyilván most ért véget az elő-tárgyalás, a tárgyalás, az utó-tárgyalás és az azt lezáró ellenőrző tárgyalás. A lényeg, hogy az utolsó huszon-pár napra kifogástalan lesz a Net. (Vagy nem.) Talán a szobámból is. (Vagy nem.)

A gyilkos tornát ma Metti (azt hiszem, így írják a nevét) tartja, lehet, hogy decemberig ő lesz velünk. Még augusztusban ő mutatta meg nekünk a fitnesz termet és, hogy melyik gépet, hogy célszerű használni.

15:14

Még mindig az órán. Ide is kell majd írni valamit. Nekem Peru-ról. Majd letöltök valamit a Netről. Erik órájára is kell írni valamit hétfő éjfélig, pontosan azt sem értem, miről. Valamit a saját országunk minimálbéréről… Orsi megkérdezte az előző házi dolgozat leadás után, hogy voltam-e olyan bátor, hogy azt sem küldtem el. Pff! Egyrészt ugyan mit csinálnak velem, ha nem csinálok házit? Kilógatnak az ablakon? Vagy lekötöznek és azt kell hallgatnom, ahogy (Mr.) Erik dalra fakad? Másrészt, amikor nem küldtem el a házit, itt sem voltam, amikor kiadták a feladatot.

Abban az egy hétben otthon tökéletesen elfelejtettem minden itteni kötelező megmozdulást. Már akkor magam mögött hagytam, amikor a bőrönddel az állomás felé lépkedtem a sötét és hideg dán éjszakában. S ahogy elindult velem a vonat egyre távolabb került tőlem.

Luca az előbb jelentőségteljes és lesújtó pillantást vetett rám :D, ahogy hallhatóan érkezett egy facebook üzenetem. Nem, mintha ők mindannyian nem ugyanezt csinálnák.

18:33

A gyilkos tornára 3 srác jött Mettivel együtt “tartani”, aztán, amikor 10-15 perc elteltével sem történt SEMMI, lementem a kondi terembe. Maria is ott volt (tehát ő sem az órán), méghozzá az “én gépemen”… amíg ő ott lébecolt és közben Kristinával beszélgetett, addig én eveztem.. Mikor 15-16 perc elteltével megkaptam a kedvenc gépemet, csak negyedórát voltam rajta aztán újabb 30 percet. Közben felmentem a tornaterembe megnézni, hogy haladtak-e előre valamit a semmiben. Három csoportot láttam a három fiúval. Beszélgettek. Ennyit  a gyilkos tornáról, talán decemberig, amikor is Svend visszajön. Így most nem lett meg a szokásos kalória mínuszom, de nagyon a közelében leledzett. Holnap is lemegyek, hiába van “pihenő csütörtök”. Úgyis hétfői órarenddel megyünk… ezt sem igazán értem. Többször volt már ilyen. Miért pont mindig a csütörtök és miért mindig hétfői órarend? Azt sem igazán értem és erről még soha nem tettem említést, hogy a több és sok strófás énekeknél a 2. versszakot mindig kihagyjuk. Miért? Miért a másodikat?

Már mindenki számolgatja a napokat. Barbi is. Ő, egy hónap múlva ilyenkor lesz már otthon. Szandival, Ancsával, Tinával és Sárival egyetemben. (Csak Szandiban és Ancsában vagyok biztos, de ez lényegében teljesen mindegy!) A lényeg az, hogy én egy hónap múlva ilyenkor már azt is elfelejtem, hogy valaha is itt voltam. Kis túlzással.

Amikor a többiek 12-én 7:00-kor felkelnek, én még alszom. Amikor 8:00-kor mennek Erik órájára, én még mindig alszom. 🙂 Amikor 10:00-kor végeznek Erikkel ( 🙂 ) és mennek a kétórás morningsamlingra, én ébredezem, nyugodtan elfogyasztom a reggelimet és kitalálom, mihez van kedvem aznap. Amikor a többiek 12:40-kor ebédelnek, talán én is azt teszem. Amikor az ebédet követően Maria óráján ülnek, én talán edzeni fogok. Mikor én már pihenek, ők Svenddel gyilkos tornáznak. Amikor ők vacsiznak, én talán már benn vagyok a színházban… Tervezgetek, tervezgetek.

19:31

Megkezdőzött a kávés estes őrület… Úgy tűnik, ma nincs külön program, de a következő két hétben majd nekünk kell előállni valamivel és a konyhán is vállalni kell 3 napot. Ha még nem mondtam volna…

 A gyilkos tornát egyébként többen ellógták, de páran legalább tényleg edzettünk. Luca meg aludt fent a szobában. Ő még a gyilkos torna előtt kb. 20 perccel lefeküdt (neki is van ilyen órája) és még akkor is az ágyban volt, amikor én már végeztem a zuhanyzóban is, és teregetnem kellett, meg hajat szárítanom. Egyebek között. Akkor már villanyt gyújtottam és tettem a dolgomat… azért csendben. A hajamat is a teakonyhában szárítottam. … Közben Anncsa és Szandi az anyukáikkal (akik ma érkeztek) ott eszegettek valami szendvicset.

De! Ha már Luca aludt vagy 3 órát, akkor bizonyára nem kell nagyon sietnem a szobánkba, hogy fel ne verjem az álmából…. remélem, azért ma már nem ünnepelnek semmit és nyugi lesz. Szombaton úgyis megint Einstein… és tehetem be a füldugómat. De akkor vasárnapra virradóra. már csak, 23 nap lesz hátra!

20:12

Ezt most olvastam; féléves rehabilitáció, feltöltődés, ismerettágítás, nemzetközi tapasztalatok. Így lehet összefoglalni a dán népfőiskolán töltött hónapokat. Ezt a saját magam és a ti érdeketekben sem kommentálom.