16:50
A mai nap igazán nagyszerű. Tettem még el kaját, az első óra masszázs volt, ami a morningsamling után folytatódott. Ahol csak egy dán dalt énekeltünk, ami olyan volt, mint egy himnusz.
A masszás első részén párokba álltunk és úgy masszíroztuk egymást. Aztán hármas csoportokba tömörültünk, egy ember lefeküdt a földre (rendes kis vackot csináltunk) a többiek pedig nyomorgatták. Engem kilencen tapogattak. Aztán az emberek megragadták azt az egy fekvőt, felemelték a magasba, ahogy a rock koncerteken szokás a bálványozott műűűvészt és így tettek vele egy félkört. Ez egy viszonylag nagy terem. A billiárdosból nyílik, ahol most is csücsülök.
A második részben (ja nem vacok, csak itt volt!) szintén hármas csoportokban masszíroztunk egy embert 10 percen át. Félidőben meg is fordulhatott a delikvens, ha akart. Én a hasamon fekve óhajtottam maradni végig. Volt velünk mindenféle műanyag és fa szerkentyű, ezekkel és kényeztettük egymást. Dávid később megjegyezte, úgy látja, én sem ma kezdtem. Mármint a másik ember gyurkálást. Elvégeztem valami tanfolyamot? Mondtam, hogy nem. Nem, csak szeretem csinálni. Várjon csak, míg a kezem alá kerül. Nem fenyegetés :)!
A masszás végére a koronát tényleg az óra vége tette fel. Átvonultunk a tornaterembe, ahol van egy színpad. Elég magas. Rikke megkérdezte, hogy mindenki bízik-e itt mindenkiben. Kérem szépen. egyesével felmentünk az emelvényre. A többieknek háttal a színpad legszélére álltunk és levetettük magunkat a többiek karjai közé. Én a 75-76 kilómmal…
A kerámia végéről eljöttem, táncról elkértem magam. Az még most is tart, Helyette zuhanyoztam, pakolásztam, negyedjére-ötödjére is elmondtam, hogy ez a repjegyem és most beteszem a táskámba, ez az útlevelem és most beteszem a táskámba. Ez a vonatjegyem, benne van a pénztárcámban. Ez a pénztárcám és itt van a táskámban. Erről meg az jut eszembe, hogy; tovább is van. Mondjam még?
7 óra múlva lépek ki az iskola kapuján a motyómmal. Akkor már kontaktlencsében. Rémes ez. Itt kell számolgatnom, hogy ha ekkor és ekkor berakom, akkor, akkor és akkor ki kell vennem. Csak 14 órát lehet bent egyhuzamban a szememben. Egyszer már szakadt bele lencse a szemembe. Múlt augusztus 20-án vették ki csipesszel. Akkor már három napja volt a szemhéjam mögött.
Azt nem mondom el, kerámián miket művelek, mert az ott készült alkotásim mind-mind meglepetések lesznek. 😉 🙂 Igyekszem nem túl nagy méretű dolgokat csinálni és nem csak azért, mert nehezek.
18:59
Amit kihagytam. A vörös csaj megérkezett és ebédnél már visítozott is, miközben felugrott az asztaltól és lengetek jobbra-balra a tőgyei. Masszázson még olyat is míveltünk, hogy kisebb csoportokban, hogy pár ember közrefogott egyet. Az lehunyt szemmel, magát teljesen elengedve dülöngélt a többi vezető karja között.
Ma (is) koncert van. Nem tudom pontosan az iskola melyik részében, de utána (közben?) lesz kávé és vinni kell az énekeskönyvet is. Engem ma hagyjanak békén! Még beszélni szeretnék az édesanyámmal, a keresztanyukámmal. Az én aranyos unokatesómmal épp most fejeztük be a chat csevegést.
Kávét lehet, hogy jó lenne inni. De ez a kávé, amit itt isznak tulajdonképpen víz. Nem is merek túl sokat inni, mert ami be megy, az ugye a biológia törvényei szerint ki is jön. Ami azt illeti a fizika törvényei szerint is, már ha van valahol kijárat. Van.
…. érezhetően zsibbadt vagyok, azt hiszem. Kéne enni valami csokit. Az meg szerencsére van :)! Még a hazulról küldött szeretetcsomagból :)!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: