Mondanám, hogy ezt a hat napot már fél lábon állva is…., de hazudnék. Momentán mondjuk eléggé fáradt vagyok lévén, hogy egész nap Aarhusban és az aarhusi skanzenben mászkáltam ötöd magammal. A társaság nem volt olyan jó, mint amennyire maga a hely volt érdekes és gyönyörű. Muszáj volt most elmennem, mert később már nem tudtam volna. Nem bántam meg, de érdekes, hogy Orsit eleve nem érdekelte, Tina csak fintorgott és a vállát vonogatta lesajnáló félmosollyal, Luca azt mondott egy talánt, Barbi meg ahogy észrevettem megy a csordaszellem után, de őt érdekelte volna kezdetektől fogva. S, ha én tegnap nem hallom meg, hogy Áronnak meséli a skype-olás közben, hogy holnap mennek Aarhusba skanzent nézni?? Szóltak volna vajon?
Aarhus – Gamle By
Visszaértünk vacsorára. Megyek le az étkezőbe, leülnék egy helyre Barbi mellé, Tinával szemben. Erre Barbi, hogy az elvileg Sári helye. Ok. Hozok magamnak egy széket az asztalfőre. Erre Tina sustorog, hogy akkor hová ül az Orsi? Balázs felállt Tina mellől, hogy akkor oda. Elég ideges volt, de nem komolyan. Kicsit kiosztotta Tinát, hogy ezen problémázik. Azt nem tudom, hogy az én védelmemben, vagy csak azért, mert Tina mindig nyafog valamiért, de tegnap este Orsi nekem hányta a szememre az erkélyen, hogy én mindig belekötök mindenbe és ezt a többiekkel is osztják. Egyrészt kikérem magamnak, másrészt az ő véleményük aztán számomra édes mindegy. Nem tudnak rólam semmit, amit meg igen, az nagyon kevés. És ez így jó. Zsuzsival is beszéltem tegnap face-n, azt mondta, mikor ő itt volt a suli akkor is teljesen következetlen volt s, hogy ez a hely arra tökéletes, hogy magaddal tölts időt s még haverkodnom sem kell, ha nem akarok. Élvezzem ki, hogy van időm magamra, mert, ha majd dolgozom és családom lesz… Kérem szépen, évek óta van elég időm magamra, a családalapítás és az ezzel járó bonyodalmak még nagyon messze vannak tőlem. Már, ha rajtam múlik. A munka meg, bár már lenne. Máskülönben ők még jobban fikázzák ezt a helyet, mint én. A különbség annyi, hogy ők egymás között. Ezért aztán jó ok volt megint csámcsogni azon, hogy nem táncoltam. Holott Steffen eleve azt mondta, hogy ez a hét arra van, hogy jól érezzük magunkat. Én ezt tettem, azt csináltam, ami jól esett. Az miért nem téma, hogy például Balázs és Barbi nem vett részt a szeptember 11-es órák egészén? Tina elég látványosan utál és néz le engem és szítja a hangulatot. Mikor valamelyik nap morningsamlingon már másodszor néztük az Office egyik részét s én megjegyeztem válaszként a mellettem ülő Ricsinek, hogy az irodáktól eleve frászt kapok, mert legtöbbször az APEH jut az eszembe, hallgatózott aztán jobbra és balra is sustorgott a fülekbe. Azok meg bőszen bólogattak, miközben Tina elégedetten nézett előre. Tisztában vagyok vele, hogy téma vagyok közöttük, mert már azzal felhívom magamra a figyelmet, hogy nem hívom fel magamra figyelmet és most sem iszom lent az Einsteinben. Nem azért, mert soha nem iszom alkoholt, vagy mert nem szeretek bulizni… egyszerűen itt valahogy nem akaródzik, nem esik jól. Hamarosan megyek haza és akkor majd szeretnék elkortyolni egy kis száraz vörösbort a megfelelő helyen, a megfelelő emberek között. De ezt nem is ecsetelem tovább, mert tényleg tökmindegy.
Most megint nyugi van, a billiárdosban most csak én ülök. A számítógép teremből kihallatszik ugyan némi élet, de az teljességgel elhanyagolható. Az Einsteinben viszont 21:00-kor elkezdik a tivornyát, ami tart majd megint 3:00-ig, 4:00-ig…. legalább van füldugóm. Holnap 9:00-kor le kell menni a konyhára segíteni.
Aztán már csak 5 nap, de tulajdonképpen 4 ;)!!!!
Az előbb idejött egy hölgy és megkínált almával, aztán még kirakott nekem négyet :)!!! Azt mondta, ma szedték frissen a fáról. Az a négy jön velem a vonatra :). Na, ez a hölgy a két zacskó almával bizonyára az amerikai Kristina anyukája lehet, mert neki adta oda az almákat és így egymás mellett nézve őket még hasonlítanak is.
A mára tervezett kardiózás ugyan kimaradt, de eleget mászkáltunk. Holnap reggeli után majd lemegyek.
