10 nap

19:46

Megint a billiárdosban van az az Isten verte kávés est. Egy dán csajnak ma van a születésnapja. Annak, aki Franciaországban olyan undok volt az egyik este, aki már vagy a negyedik hajszínnel díszeleg mióta itt vagyunk és, akiben nem csak én nem tudok felfedezni semmi szerethetőt. Szóval kezdek teljesen nyugodt lenni afelől, hogy én aztán nem beszélek be magamnak semmit. Az van, amit látok és átélek. Még, ha a megtapasztalásom rajtam múlik is. Hiszen nem az számít, mi történik velem, hanem ahogyan reagálok ezekre  a dolgokra.

A mai napon volt hipp-hopp. Annak  a második feléről eljöttem és lementem  kardiózni, úgy tértem vissza. Szandi azzal fordult felém, hogy “hát te merre jártál?” Mondtam, hogy lent. Erre próbált kekeckedni, hogy ezt én, hogy képzelem. Közöltem vele, hogy más is elment, az vissza sem jött. Jött a koreográfiával, hogy nem fogom tudni. Ne féltsen, megtanulom. Mondtam neki, hogy majd figyelem őket. Utána ő, Tina és Dóri még egy darabig csámcsogtak ezen. Örülök, hogy hozzájárulhattam unalmas kis életük felrázásához.

Steffen-nel a 2011.09.11-es órán csapatokban dolgozunk. Mindenki más megközelítésből dolgozza fel a történteket. Barbi és én az összeesküvés elméletek felől. Órák óta videókat, anyagot gyűjtünk. A bemutató péntekre kell. Majd szépen megcsinálom, már hozzá is kezdtem. Ezeket a feladatokat legalább élvezem. Ezt tanultam, ez érdekel. Ebben vagyok jó. 

Beszéltem Dórival is, megkérdeztem, hogy is van ez az ingyen hazamenetel. Azt mondta, valamennyit fizetni kell. A vége viszont az lett, hogy Barbi bejött hozzám, mert Dóri kicsit lecseszte, hogy a dolgot továbbadta nekem és arra kér, ha beszélek Jacobal, ne említsem az ő nevét. Szóval, azt hiszem, ez elég egyértelmű. Csak megfelelő érveket kell felhozni. Dóri közben meg is gondolta magát, mégsem akar hazamenni.

Luca holnap visszajön.

20:49

A csajnak, Thilde, azt hiszem, így írják a nevét. Ma van a 18. születésnapja ezért a szokásosnál nagyobb felhajtás, még szülinapozásos mértékkel nézve is. Végre kezdenek elszállingózni az emberek, vége lesz az üvöltözésnek,  vihogásnak. Egyre nehezebben viselem, még kevésbé tolerálom ezt az állandó hangzavart. Kezdem értékelni az öcsém otthoni zajkeltését… az ehhez képest egércincogás. Unom, hogy nem tudom magam kipihenni, gyűlölöm az idiótábbnál idiótább kötelező programokat.  Idős vagyok én már ide. Nem hiszem el, hogy a a 39 éves emberünk jól érzi itt magát. Ricsi meg örüljön, hogy legalább saját szobája van.

A film, amit vágok irtó lassan menti magát, de holnap biztosan elkészülök az egésszel.

21:04

Fájdalom, de ezek nem mennek sehová. Itt vonyítanak, viháncolnak… nem is érdekelne, ha legalább filmet tudnék nézi, de azt sem hallom. És muszáj itt ülnöm, mert egyrészt kell a net, másrészt meg majd kskpe-olni szeretnék, tehát megint csak kell a net.

WC-re sem merek kimenni, mert félek, hogy valaki neki megy, feldönti, vagy rálép a laptopomra. Így itt kajálnak, isznak a közvetlen közelében. Takarodó 23:00-től van. Messze van az még. Pláne WC-re menés nélkül. Akkora a hangzavar, hogy kiabálnom kell Barbinak, aki itt mellettem egy karnyújtásnyira. Megbolondulok!!!! Még jó, hogy eddig nem voltam kollégista, mert már rég felkötöttem volna magam…