18:51
Ma minden különösebb lelkiismeret furdalás nélkül otthagytam a 13:40-17: 30 tartó egészen remek interaktív kulturális programot az első szünetben és mentem le a konditerembe. Ez az újabb csoda abból állt, hogy sose látott fiatal (két lány és két fiú) többnyire dánul mesélte az élettörténetét. Ezt már nem is kommentálom! Mi a fene ez????? Az meg külön megnyugtat, hogy nem csak én léptem le. Balázs például ment aludni. És milyen jól tette!!! Kardiózás és természetesen zuhanyozás után megnéztem egy magyar filmet, ami Sári tulajdonát képzi.
Közben kifestetem a körmömet. Lilára. Vacsiztam, mostam, teregettem, most meg gépezek a billiárosban ücsörögve. Lábam az asztalon. Zajlik az élet kérem szépen. Ha most otthon lennék, talán az Óz próbáját nézném. …. Ja, azt nem. Hétfő van.
Ma kaptunk egy értékelőlapot is, amire (ha akarjuk névvel, ha akarjuk név nélkül) rá kell írni mi volt jó és mi volt rossz az elmúlt 9 hétben. Elgondolni is borzasztó, hogy most vagyunk a felénél. Erre még visszatérek! Szóval ki kell fejteni, mit szerettünk és mit nem az elmúlt 2,5 hónapban. S lehetett írni ötleteket, a következő 9 hétre. Én nem minden viccet félretéve, de név nélkül elsőként egy gumiszoba kialakítást javasoltam. Fogpiszkálót az ebédlőbe, több angol nyelvű dalt a morningsamlingra, több musiktime-ot, mozizást a morningsamling-os teremben… a másik része pedig gyakorlatilag egy pro kontra lista. Valahogy senkinél sem akartak szaporodni a jó dolgok. Nálam sem. Így világosan kirajzolódott előttem, szó szerint fehéren-feketén, hogy itt nekem nem is olyan jó.
No, mármost. Dóri beszélt Jacob-al, hogy mennyit kéne neki fizetni, ha most azt mondaná, hogy “viszlát örökre”. Jacob állítólag azt a választ adta, hogy semmit. Semmit! Elgondolkodtató! De akkor már csak azt nem értem, hogy van az, ha valaki egy hétre akar hazamenni az sok(k), az öt nap még elfogadható, de már hat nap távollétért is fizetni kell. Kéne. De eddig majdnem mindenki hét napig volt odahaza… ki, hogy… megoldotta. Bezzeg abban a másik iskolában, ami nagyon közel van hozzánk három hétre is elmehetnek a nemzetköziek. Itt meg is dőlt az az szabály, törvény, regula amivel riogatnak minket, hogy a kormány nem engedi. Ez a “ha haza megyünk nem kell fizetni” dolog csak másodkézből jutott el hozzám Barbi révén. Még beszélnem kell erről Dórival, aztán, ha a válasz tényleg kedvező, majd megvitatjuk kis családommal a továbbiakat.
Dávid ma is kérte a meghívót ide. Írásban és szóban is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: