18:46
Ma 7:22.kor ébredtem és soha mióta itt vagyok, nem szerettem volna jobban tovább aludni. Összekapkodtam magam a gondolataimmal együtt és szaladtam reggelizni. Nem túl frissen és koránt sem üdén. Nem tudom már, miért nem szólt a telefonom, hogy “kelj fel Zsófi…”. Müzli szerencsére mindig van, és maradt kávé is. Némi gyümölcs is jutott a tányéromra.
Morningsamligon eldaloltuk a kedvenc Scorpions dalom, úgyhogy teljesen elégedett vagyok. Főleg, hogy semmi kedvem nem volt a reggeli dánhoz és titkon arra vágytam, bárcsak néznék megint inkább egy dán filmet. Reményeim ebben a filmben testesültek meg;
Ezt a filmet megnézném még legalább egyszer, a múltkoriból elég volt az az egyetlen alkalom, amit bánni azért nem bánok. Ha már filmszakirányos voltam és Dániában vagyok, legalább két dán filmet lássak.
VÉGET ÉRT AZ ELSŐ PERIÓDUS!!!! Holnap csak 9:30-tól van reggeli, tehát aludhatok :)! Aztán 11:00-kor találkozni abban az aulaszerű teremben, aminek van rendes, becsületes dán neve is, de amit én csak billiárdosnak hívok. Mette-vel és mással sem játszottam azóta sem billiárdosat, de egyszer már csocsóztam. A balesetem napján, természetesen a balesetem és a hülye táncos feladat előtt. Holnap tehát egész nap valami “foto maraton” van. Ez még érdekes is lehet, csak legyen annyi szabadon felhasználható időm, hogy kardiózhassak és zuhanyozhassak utána. A speciális hetünkön szerencsére lesz, legalábbis úgy látom. Ne vegyék el tőlem a legfőbb örömforrásom!!!!
Most félóra múlva kezdődik a karaoke program, ha már az én ötletem volt, lenézek. Dávid és Kasia tartja, ezt mondjuk nem igazán értem. Anno, mikor felírtam az ötlet listára a nevemmel együtt, hogy “karaoke” Kasia is odabiggyesztette a nevét és valami írást, amit később valaki átjavított, mert helytelenül írta, Már nem emlékszem, mi volt az, csak arra, hogy nem angolul és nem dánul volt, ellenben azt is odaírta, hogy; HA-HA-HA.
Míg el nem felejtem, az új festés órán készült spontán hangulat képem. Nem a hangulat volt spontán, abba már egy ideje beleragadtam, de sokkal könnyedebben érzem magam és az akadályokat, mióta elérhető közeleségbe került a hazamenetel. Tehát a kép;
21:27
Na, beleuntam a karaoke hallgatásába, de jó volt. Kettőt én is énekeltem. Kasia magamutogatása most is kiütközött. Ennek a csajnak feltűnési viszketegsége van. Fura dolog, mikor az akar a középpontban lenni egyfolytában, aki a bulit csinálja. A megszokás teszi. Gondolom. Hangja az nem sok van. A legtöbben meg pont úgy énekelnek, ahogy táncolnak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: