A nemzetköziek számára elmaradt a mai gitározgatás. Ettem egy elég nagy szelet sütit, egy zsemlét és csokit is. Az ebéd nem volt sem jó, sem tápláló. Nagyon éhes voltam, igazság szerint nagyon-nagyon rég nem éreztem ilyen maró éhséget. Ma pedig nem is kardióztam, de nem is állt szándékomban. Már nem is fogok, mert hamarosan vacsora, aztán megint egy későestébe nyúló fotó óra. Az utolsó, amire jönnek majd olyanok is, akik amúgy nem vették fel ezt az órát és amint portrét készítünk. Remélem, azért pörög a munka, és nem lesz lassogás.
MEG VAN A VONATJEGYEM!!! Egy dán lány, Stine segített. Elég nehezen ment, mert a jegyiroda már zárva volt, az automata meg vagy fémpénzzel működik, vagy kártyával. A kártyámon nincs pénz, fémpénzt pedig váltani kellett a bankban. Aztán frászt kaptam, mert hiába intercity, nem helyjegyes. Egy másik dán lánnyal, Amalie-vel már épp nyomtattuk volna a helyjegyet, amikor kiderült, hogy elvileg nincs rá szükség, vagy egyáltalán nem is kell, mert akárhová ülhetek és az egész vonat a koppenhágai reptérre megy. Tehát nem kapcsolnak le sehol, egyetlenegy vagont sem. De én még mindig nem vagyok teljesen nyugodt. Holnap, ha lesz időm, megpróbálom megkérdezni az állomáson. Érdekes időpontokban zárnak és nyitnak errefelé a boltok… de, hogy az állomás nincs nyitva hétköznap 14:30 körül… a jegyet meg a Stine elmondása szerint, -aki csak tudja, mert dolgozott, vagy dolgozik ilyen helyen, nem 26-ára kellett venni, hanem 25-re, mert éjfél utáni váltás van, vagy tudom is én és a gép ilyen hülye. Az sem teljesen világos, miért van először 1:06. aztán 01:12 és végül 01:28-es időpont is. A lány minden esetre azt mondta, 01:00-re menjek ki az állomásra. Gondolom a vonat 01:06-ra beáll, és 01:12-től már fel lehet szállni. Aztán még lehet idegeskedni a reptéren is. …. Csak már otthon lennék, vagy legalább ülnék azon a nyomorult repülőgépen.
Barbi mondta, hogy van 30 km-el felettünk egy másik ilyen iskola, mint ez. Találkozott egy lánnyal, aki ott tanul. Ő 3 hétre ment haza és az órákat is akármikor leadhatják. Nem értem mire itt ez a fene nagy szigor kekeckedés. A szerdai morningsamling legelső felében azt kellett megbeszélni a szomszédunkkal, hogy miért volt fontos ebbe az iskolába jönni… a dánok aztán NAGGGYON hosszan ki is fejtették dánul, hogy nekik miért. Nekem azért, mert Zsuzsi azt mondta, hogy ez a hely fantasztikus. Én meg elhittem.
20:03
Leléptem a fotóról. Tekintve, hogy egy órán át (teljes harci díszben) csak támasztottam a falat, illetve a tűzhelyet, mert a stúdió egy konyhaszerűségben van. Egyébként. Kasia vagy húsz percet pózolt előttem… ha fizetnének az exhibicionizmusért…. Így ért véget számomra a fotós órák izgalma, mely a mai napon tovahömpölyög. Holnap még van dán és festés, bár ezek lesznek a következő periódusban is. A következő héten meg a feje tetején áll majd az egész iskola, felbolydul a megszokott rend. Ami csak azért jó, mert jobban pereg az idő.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: