19:06
Mégiscsak volt kórus. Ma több kottát kaptunk, mint az eddig itt töltött idő alatt. Kis túlzással. Lassan, lassan kezd összeállni kis repertoárunk a novemberi “fellépésre”, bár még mindig nem tudom, miket fogunk (izé) énekelni. Steffen egyszer már kifejtette, hogy itt nem úgy tanuljuk az éneklést, a gitárt és a többit, mint, hanem csak próbálkozunk. Szóval játék és szórakozás. Valahol az lehet a bajok kulcsa, hogy sok mindenhez nem így állok. Ahonnan én jövök (és ez nem nagyzolás, hőbörgés, vagy kivagyiság), ott a tánc, a zene, az ének, a mozgás munka és a lehető legkomolyabban, mindent beleadva művelik… más hozzáállást, más lefolyást, más eredményt vártam. Annak idején azt sem érettem, hogy a 10-es iskolában, miért nem olyan az ének-kar, mint az 1-esben, ahová addig jártam. Persze, mert a Lenkey, zenei általános, a Kemény Ferenc meg sporttagozatos iskola.
Tehát, amit ma nagyon szerettem kóruson, az ez a dal:
Mi nem pont így daloltuk.
A másik, amit nagyon szeretek énekelni és hallgatni s itt viszonylag gyakran előkerül. Az a Wind of change. Ma eszembe jutott egy-két dolog miközben énekeltük és kicsit megsirattam. Mióta Steffen mondta, hogy a “fütyülős részt” sokan nem szeretik, azóta eszembe jutott, hogy azt én sem kedvelem annyira.
Lent vagyok a billiárdosban, ahol két lány csocsózik (ez azért most jól hangozott)…. Miért van, ha lányok játszanak ezzel, azt csak visítozva tudják művelni??? Költői kérdés volt. Csak gondoltam megpendítem, mert engem jelenleg eléggé idegesít az őrjöngésük. Még a zenét is átkiabálják, ami pedig közvetlenül a fülemben szól… Na már hárman vannak, ott a vörös is, meg az a magas, szőke dán srác. Az nem sok vizet zavar, mióta itt vagyok, csak egyszer hallottam a hangját. Az nem sok vizet zavar, csak ne mosolyogjon, mert attól én nagyon megijedek.
Már tánc elején rosszul lettem. Végül az egészet kihagytam. Amíg a többiek gyors táncot roptak, pörögtek, forogtak, szökdécseltek, addig én a sarokban ücsörögtem arra várva, hogy kezdődjön a lassabb tánc. Mikor azonban elkövetkezett, sokan elkéredzkedtek. Ki pakolni Lengyelországba, ki fotózni holnapra. Ugyanis, a “morbid tanító” alkotásokat festésen fotó után kell reprodukálni. Miután egymásról elkészítettük a képeket. No mindegy, szóval én is elkértem magam zuhanyozni, meg pihenni. Holnap ha törik, ha szakad 1,5 órát kardiózom. Egy óra sí, félóra evezés levezetésként. Ha az idő szép, futni is kimegyek még a héten. Pláne, ha megszáradnak a ruháim. Ma mostam is. Ezt sem tartom már olyan jópofának. Mármint az itteni mosást.
40. hete vagyok itt. Nem számoltam meg, csak a takarítólista miatt tudom. Ma ebéd után voltam pakolászni.
Ancsa vett az iskola pénzén egy mérleget a takarítószeres-teregetős, folyosóvégi lukba. Megmértem magam. Örülök. Aztán mondták, hogy elvileg 1,5 kilóval kevesebbet mutat. Akkor is örülök.
Ezt láttam ma az ablakomból:
Na? 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: