Megint péntek

Nem is tudtam, hogy  a humusznak ennyire nagy a tápértéke. Három-négy hete nem került az asztalra ebből (ez eddig) kedvencemből és most olyannyira megörültem neki, hogy majdnem illetlenül sokat vettem belőle, amit meg is ettem. Aztán kétely merült fel bennem eme étel kalóriatartalmát illetően és gyorsan utána is jártam az internet és google barátom segítségével, hogy kétségemet eloszlassam. Nem sikerült. Az eredmény; 2 óra 29-30 másodperc kardiózás és megközelítőleg -2012 kalória. Éppen csak össze nem esetem a végére. A humusz feketelistás lett.

Mai érdekesség, amire Steffen azt mondta, hogy “egyáltalán nem Danish”. Nézd csak!

Balázs keze.

Ez meg az én órám. Közvetlenül a kép elkészülte után a pók furcsa mozdulatot tett. Nem vártam meg, amíg rám ugrik.

Mai művem:

Ma is a takarító nénivel voltunk, nem tudom, hogy hívják. Lindának ma reggel köszöntem, miközben a reggelihez igyekeztem és csak onnan jöttem rá, hogy a fejem felett nézett el, hogy nagy vígan egy “Helló Mette”-vel köszöntött engem.

És két tegnapi, fotó óra előtti kattintás:

Ő volna egyike azoknak az óriás galamboknak, melyekről az első hetekben ígértem egy-egy képet s melyek csak Ricsi szerint galambok. Már nem tudom eldönteni, humorizált-e, vagy komolyan gondolta. E szerint itt  a galambok nem csak akkorák, mint egy kisebb varjú, de károgni is megtanultak. A burukkolás már olyan snassz. 

19:32

Ma a skype segítségével nézem a Csókos asszony főpróbáját :)!!!!!!!!!! Olyan jó volt látni a szünetben az ismerős arcokat!!!! :)) 

A vacsorát kihagytam, mert eleve majd egy órás késéssel esett meg és én addigra már itt akartam ülni a gépem előtt. hogy lássam az előadás egy részét. A kis galiba úgy eshetett meg, hogy ma az igazi konyhás lányok nem voltak a konyhában, ellenben hagytak valami leírást az elkészítendő étekről. Igen ám, de mára senki sem vállalt szolgálatot. A tanárok rittyentettek össze valamit. Én ettem egy zacskós gombalevest, két körtét és egy almát. Épp elég lesz ez holnapig, amikor is alhatunk 10:00-ig!!!! Estére viszont ki kell találni valami “really good” jelmezt és fel kell vértezni magam, mert este újra megnyitja ajtaját az Einstein is.

21:05

Az elmúlt két órában kétszer is majd sírfa fakadtam. Egyszer azért, mert meghatódtam és nagyon jólesett, hogy mikor felszaladtam, egy második bögre zacskós levesért, ott várt engem az asztalkámon egy tányér főtt étel, egy villa és egy kés társaságában. Luca gondolt rám :)! Kaptam főtt krumplit egy egy kis sajtos-fűszeres mártással, káposztát és almát összesülve, zöldsalátát és egy szelet fűszeres kenyérkét. Ez így ugyan második vacsinak számított, de természetesen megetettem. Éjfél előtt úgysem fekszem le.

A másik. Lementem  a jelmeztárba, hogy kerítsek magamnak valami nem egészen hétköznapi ruhaneműt. Sikerült találnom egy amolyan ’20-as évekbeli meggypiros koktélruhácska szerű rongydarabra, ami alig fedi a térdemet, s aminek kicsivel  a nyakrészt körbeölelő csipkerész társaságában valóban ott mosolyog két kis, hímzett meggy. A ruha legnagyobb meglepetésemre jól áll, de az anyaga az a bebüdösödős fajta és, ha már jelmezes buli van, holnap tombolni akarok. Elefántos sörrel a kezemben, vagy egy üveg vízzel…. tulajdonképpen mindegy ;)… Mivel a ruhát tovább vizsgálva leltem egy szakadást a hónaljon. Nevezetesen a bal oldalon, tovább kerestem és ráakadtam egy Pierrot felsőre. Az jó lesz a kínais fekete gatyámmal. Talán felveszek hozzá egy tehénkés, vagy egy tündérkés álarcot.Teltek-múltak a percek, mindezek előtt már az egyik (alpári leszek) WC-ben már rég felpróbáltam egy öltözet ruhát, amivel az anyagán kívül csak az volt bajom, hogy túlságosan rózsaszín volt és teljesen szabadon hagyta a testemet a nyakamtól, a köldököm közepéig. Ettől magamat is belértve, mindenkit megkímélek. Szóval…. egyszer csak nagyon-NAGYON megijedtem, mert eszembe jutott, hogy régen láttam a budmil felsőmet, amit direkt ide vettünk, rengeteget jártunk utána édesanyámmal, és nagyon szeretem úgy ahogy van. A legrosszabb sejtelmem vált valóra, lent volt a jelmezek között,  a HATALMAS kupiban. Kértem Barbit, hogy segítsen nekem, addig én felszaladok a szobába és megnézem, hátha ott van. Út közben még a klotyót is megnéztem. Sehol, semmi. Két percig sem lehettem távol, Barbi már felfelé jön az alaksorból azzal, hogy ott nincs, de majd szólunk reggel Steffen-nek. …. Nagy búsan leszaladtam (paradoxon?) és kétségbeesetten hánytam a ruhákat össze-vissza. Négy-öt perc alatt MEGTALÁLTAM!!! Ott árválkodott csupa-csupa dán limlom között, egy bilikék szuperhős köpeny és egy ízléstelen, meghatározhatatlan színű ruha alatt. 

Ha Barbi felsőjéről lett volna szó, biztos tovább keresi…., minimum addig, amíg meg nem lesz. De többé már nem indulok ki sem magamból, sem a hozzám legközelebb-állóktól, amikor segítséget kérek. Ebbe az akcióba azért rendesen beleizzadtam, pedig kondi után már olyan jót fürödtem. Egyébiránt Barbi lejött hozzám a konditerembe, pont amikor végeztem, hogy ő most megy futni. Akkor azt már kihagytam, de azért tényleg nagyon jólesett, hogy lejött szólni. Ja! Valaki bepanaszolta az igazgatónak, hogy a mérleget elmozdították a helyéről és Jacob pont Szandin kérte számon, aki még rá sem állt. A panaszos kilétét homály fedi, de személyében mindenki egyetért.

Találtam Agnes Obel-en kívül egy újabb kedvencet! 🙂

Ugyan ez nem saját dal, de ez volt az első, amit meghallgattam tőle……. Ó. Istenem! Ez a srác, 30 évesen halt meg és csak egy lemezt adott ki, mégis maradandót alkotott. Harminc év. Most novemberbe lenne negyvenhat éves. Találtam róla egy magyar cikket; ,,Buckley-t nem igazán sokan ismerik, legalábbis a világnak ezen a táján biztosan nem. Igaz, nem az a típusú zenész volt, akit a népszerűség annyira megmozgatott volna, legalábbis a zenéje alapján erre következtetek. Mély, szállós, messzire repítő dolgokat játszott egyetlen „igazi”, 1994. nyarán megjelenő albumán (Grace), olyan művészek elismerését elnyerve vele, mint mondjuk Bob Dylan, David Bowie vagy Robert Plant és Jimmy Page. “… így már nem érzek olyan nagy lelkiismeret furdalást, hogy csak most fedeztem fel őt magamnak. Most olvasom, hogy halálát fulladás okozta. Vízbe veszett s a szervezetében nem találtak semmilyen tudatmódsítószert. Ráadásul épp a második albumán kezdett volna dolgozni egy bandával. Furcsa az ilyen tragikus halál, egy ennyire ,, mély, szállós, messzire repítő”, karizmatikus ember, művész életéhez?

Hááááát Őőőőőő az?????? Soha nem néztem még utána, már bánom. Annyian énekelték már ezt a számot. Elnézést, ha most olybá tűnik, hogy elragadtattam magam, mert így van és miért ne lenne így?