Hosszú nap | Kalandpróba Dániában

8:24

Nincs első órám. Nagyon nehéz volt felkelni. Tulajdonképpen egyre nehezebb. A hajnali idő sem ígér szép napot, a köd viszont ezen a kora reggelen elmaradt. Bár az is lehet, hogy csupán késik. Ő még most is alszik. Kicsit olyan most, mintha szunnyadna maga az iskola is. Csend van. Zenét hallgatok és ringatózom a dallamokra.

Cseppet sem csodálkozom azon, hogy Hans Christian Andersen szívében olyan édesen fájdalmas, könnyfakasztó történetek születtek. Itt, ahol olyan melankolikus és reménytelenül szomorú az utolsó fűszál is, akit ugyanúgy ér a zápor, mint bármelyik tárást.

Agnes Obel, dán énekesnő.

Most reggel volna időm a 10:05-kor kezdődő morninsamlingig, de fáradt vagyok ahhoz, hogy egy órán keresztül futkorásszak az ellipszistrénen. Valahogy lelkileg. Nem tehetem vacsora után sem, mert akkor kerül sor az elmaradt fotós óra pótlására. Onnan már csak bezuhanok az ágyba, egy tusolást követően. Illatosan. Alaposan takaróba burkolózva. Éjjel odakinn alig kúszik tíz fok fölé a hőmérők színes higanyszála. A levegő viszont finom, friss, új gondolatokat ébresztő. Egy hónap múlva ilyenkor már otthon ébredek, a saját 45.-46. napja nem látott ágyamban. Ismerős illatok között, ismerős zajoktól ölelve. Ma nem kerülhet sor skype-olásra sem. Sem édesanyámmal, sem az én keresztanyukámmal. Tegnap ébredtem rá arra, hogy az utóbbi hetekben már csak az tartotta és tartja most is a lelket bennem, hogy este láthatom őket és hallhatom a hangjukat.

Megszólalni pedig nem hogy angolul, magyarul sem igen szólaltam meg. Franciaország óta különösen nem. Ez pedig így nem lesz jó. Kezdek elfelejteni angolul is. Stratégiát váltok. Mert máshogy nem lehet meg és túlélni az életet sem itt, sem máshol. Magamban attól még meglehet a véleményem mindenről és mindenkiről. Ahogy megvolt eddig is. Majd írok egy pro kontra listát… Akiket itt kedvelek a dánok közül az példának okáért Mette és Thomas. Kivéve, mikor nem köpköd vagy éppen nem a vöröset visíttatja. A billiárdot még ki sem próbáltam itt, pedig az ingyen van (erre talán nem találnak semmi újfajta ellenszolgáltatást) és otthon egészen jól ment. A három alkalomból egyszer nyertem is. Legalábbis a fiúk meghagytak ebben a hitben. Majd megkérdezem Mettét, volna-e kedve játszani velem. A szabályokat mondjuk hézagosan ismerem, de majd csak elböködjük valahogy a golyókat meg az időt.

Egy kis magyarázat, mert kezdek kicsit bennfenteskedve írni, kézelfekvőnek véve azt, ami itt mindennapos. Tehát a morningsamling egy kötelező reggeli vidámkodást és információáramlást jelent. Ilyenkor hosszú perceket beszélnek dánul, amit aztán elintéznek két-három, többnyire összetett angol mondattal. Amíg dánul beszélnek lehet nézni a falat, egymást, de teheted azt is, hogy viszonylag értelmesen nézel ki a fejedből. Én tegnaptól követem Balázs és mások példáját, játszom. Már nem csak magamban, a gondolataimmal. Töltöttem egy új, torpedó játékot a telefonomra… Ricsi zenét szokott hallgatni.
Morningsamlig van minden munkanapon s általában 30-45 perces. Kivétel a szerda, amikor ez a foglalkozás kétórásra nyúlik.
Tehát az egész iskola levonul egy terembe, ahol egy-emberként örül az életnek, kiváltképpen annak, hogy itt lehet és nyomhat a fenekével egy lila, vagy épp rózsaszín (amúgy egészen kényelmes) széket.

Mindenkinek a kezében van egy kicsi, ámde rettentően vaskos énekeskönyv. Olyan, amilyet minden hasonló iskolában használnak a diákok, tanárok. Ebből frissen, üdén, kitárt szívvel és nyílt torokkal eldalolunk 2-3 éneket a gyönyörűen érdekes dán nyelven. Ha a sors úgy hozza, akkor előbukkan a kék borítású lapok közül egy-két John Lennon gyöngyszem. Akkor én nagyon örülök. Tényleg. Akadnak benne más, hasonlóan szeretett előadók is.

Más. Tegnap egyetlen egy ember hordta egész nap a koronát egészen a gyilkos torna közepéig, amikor is rájött, hogy a feje miatt átizzad a vékony, sárgára festett papír. Akkor letette száradni az egyik bordásfal negyedik, de az is lehet, hogy az ötödik fokára. Kitaláljátok? Kíváncsi lennék a tippetekre. De elárulom; a 40 éves barátunk. Mert természetesen itt, mindenki barát. Csak van, aki ezt roppant ügyesen titkolja.

Tehát legyen mától legalább viszonylagosan egy új időszak kezdete, különben kényszerzubbonyban végzem egy gumiszobában és ez nem lenne túl jó élmény. … itt … a nyelvi nehézségeket tekintve különösen nem.

Tehát ahol sokat esik az eső, ott előbb-utóbb feltűnik a szivárvány is. Egyszer már volt hozzá szerencsém :)!

Most hallom Orsi hangját a hideg dán szél mögött… Dórit vigasztalja azzal, hogy már “csak” 2 hónap és egy hét van hátra.

Harcra fel! És morningsamligra is, mert az bizony kevesebb, mint 15 perc múlva elkezdődik és aztán 22:00-ig nincs megállás. Minden percem le van kötve. Legalább nem lesz időm gondolkozni és holnapra kellőképpen zsibbadtak lesznek az agysejtjeim. Már amennyi a pszicho-nevetős program után megmaradt belőlük.

13:31

A kórus, ami a mai napban a legjobb… lett volna, elmaradt. Helyette 5-6 csoportban vitattunk meg kardinális, és kevésbé kardinális problémákat az etika témakörén belül. Kis, dán nyelvű kártyákon állt a meghatározás, és alatta két választási lehetőség. A dilemma tehát adott volt. A csapatok a felkészülési idő letelte után kiálltak az iskola, mármint az emberek elé és előálltak a gondolataikkal. Az emberek meg előállhattak az övéikkel. Két-két csapat két-két témában még “harcolt” is. A dánok egyébként nem úgy jelentkeznek, mint ahogy azt mi kis hazánkban megszoktuk. Csak a mutatóujjukkal fúrják a plafont. Na megyek a következő remek órára, amihez ma mindenkinek nagy kedve van. Európai tanulmányok Mr. Erikkel.
Van még 2 percem…

18:43

Táncon a rock and roll egy fajtáját sajátítottuk el többé-kevésbé. Mortan a mankó miatt még nem táncol, Stefan ma hiányzott, pedig vele szeretek is táncolni. Határozottan vezet. Bár én ennek ellenére is a lábára léptem párszor a múlthéten és nem csak tánc közben, a vacsora asztalnál is. Én elnevettem magam, és mondtam, hogy; sorry, sorry. Ő meg egy gyors ,,very funny”-val faképnél hagyott. Asszem nem díjazta a humoromat. De az is lehet, hogy csak nagyon éhes volt.
A három új fiúból kettő jár táncra. Bár ne tennék. Régen láttam már annyira falbú embert, akit elnézve nem nevetnem kell, hanem kétségbe esem. Jah, hiszen előbb-utóbb mindenki összekerül. Ma kérem szépen körbepárbaváltós rock and roll-t jártunk.
Van még megközelítőleg negyedórám a fotós óra kezdetéig, de már most illatos vagyok. De messze nem friss és a leghatározottabban sem üde. Nem hiszem, hogy túl sok eredménye és értelme lenne ennek az estére tolt órának, már azon túl, hogy ki lehet pipálni. Az is valami.

A bögrefestés természetesen ma este 19:00-től lesz, illetőleg van. Le lehet vonni a következtetést; bögrétlen maradok.

21:56

A mai fotó órán készült rólam az alábbi kép. Mások még mindig bögrét pingálnak. Tina órára sem volt, neki volt annyi esze, hogy ottmaradt. Rám meg Luca egyszerűen és amúgy kicsit durván rám szólt, hogy ezt nem tehetem meg. … Mindegy, ha bögrét festek, ami már nem is lett volna ingyen, nem született volna rólam egy ilyen fotó:

Az én ötletem volt, de nem nagyon volt kedv az elkészítéséhez. Luca festette.

Édesanyámmal skype-olok!!!! 🙂

Oldal ajánlása emailben

Kommentek