Megalapozva…

11:37

Meguntam a dán órára várni. Darta jött fel először. Aki, mire én lementem, már letette a seggét (bocs) Ricsi mellé, az én helyemre. Mondta neki Ricsi, mondta neki Ancsa is, hogy az az én helyem, de leszarta. A terem előtt állt egy asztal, azt Ricsi segítségével bevittem a terembe és tettem mögé egy széket. Ezt Darta is megtehette volna. És ezen alaphelyzetben nem akadnék fel…. annyira, de már régen rakódnak egymásra a kisebb dolgok. El is felejtettem, hogy esete a mi szárnyunk rendezi a programot a kávézáshoz, ami akkor sem érdekel, ha kivételesen tényleg elkezdődik 19:00-kor. NEM ér-de-kel!!! PONT. Abból amit megkívánok, annyit eszem, amennyit én jónak tartok a magam számára, több olyan programon nem veszek részt, ahol kötelezően hülyét kell csinálni magamból. Mindenről ami nem tetszik és lehetőség adódik rá, lelépek. A ránk eső takarításról meg annyit, hogy amit az én részemnek gondolok, azt megcsinálom, azután viszlát! 

Barbiék mosnak ma színeset, aranyosak, a felsőm pont befér. A múltkor ráfröccsent egy kicsit a paradicsomos izé és ma reggel észrevettem, hogy nem tudtam rendesen kisikálni.

Ma talán tudok beszélni a keresztanyukámmal is.

A csomagom a füldugóval és a csokival…, még nem érkezett meg. A morningsamlingon RENGETEGEN voltunk. Öregdiákok vannak itt. Tényleg öregek. Minden hely foglalt volt, akadt olyan, akiknek a földre kellett ülnie. Nekem Orsi átadta  a helyét. Szeret a földön ülni.

Alig várom már, hogy ebéd és festés után mehessek sífutni, talán lenyugszom kicsit. Kell az endorfin!!! Franciaországba indulás óta rakódik a sok kis szar, én meg csak tolom lefelé. Meguntam, hogy sokan képtelenek az alkalmazkodásra és mások végzik helyettük a munkát. Nem csak magamra és nem csak az én munkámra gondolok. A türelmem a 44. napra elfogyott. Minek vágjak mindenhez jópofát?

18:46

Miután eveztem 10 percet (-100 kalória) és sífutottam 61 percet (-900 kalória), ettem egészséges ebédet (helyett vacsorát) és ittam egészségtelen kávét, sokkal jobban érzem magam. Most a teakonyhában ülök. Körülöttem a kedvenceim, az asztalt beborítják a különböző színű papírkoronák. A  balomon Katarzyna, szemben velem (amennyire egy kör alakú asztalnál lehet “szembenről” beszélni)… Darta. Kicsit távolabb a kanapén a vörös visítozik. Főleg, mikor Thomas gyilkolja.

Más örvendeni való; mostantól fizetni kell a papírért is, amire festünk. Nem csak a vászonért. Azt hittem, az kuriózum, ha valaki arra szeretne pingálni, akkor teheti. De most tulajdonképpen kötelezően, mindenki arra festi a pontozott képét. Én kértem egy 10 koronásat a 15 koronás helyett. Kisebb, hamarabb is végzek vele.

A rajz és a festő teremben eddig is szűkösen fértünk el, most itt van még 12 ember. Engem már csak az érdekel, hogy hetente 4szer-5ször 60-65 percre rápattanhassak arra az ellipszistrénerre. Más vágyam nincs!

Az absztraktnak szánt képemre még kanyarintottam egy-két ábrát, a végeredmény ilyen lett:

Amúgy volt dán, csak kb. 30-45 perc csúszással. 

21:02

Megvolt a kávé est is. Activty-vel egybekötve. A dánok persze többször is ,,elfelejtették”, hogy angol nyelven játszunk. A Sønderhus nyert. Lévén, hogy ott vannak a legtöbben. Megkapták a koronákat, holnap egész nap abban kell lenniük. Ez a gyilkos tornán lesz a legérdekesebb. Kaptak még 36 db jégkrémet is. Három ember pedig az egész brancsból, (értsd 80 akárhány ember) valami tallérokat. 

21:28

Ameddig várok a mama-adagomra;