Ma éjjel a ,,mozis fiúval” álmodtam. (Van aki tudja, kiről beszélek.) Már rég nem fordult elő. Fura… mostanában lesz, vagy volt az esküvője.
Valamelyik nap írtam, hogy az igazgatónk az ablakom alatt kertészkedik. Hát így fest egy ilyen művelet:
– ahogy csodálja a művet…
-… és, ahogy visszanéz, hogy ,,ínnye de jó munkát végeztem”…. nem, nem csak arra kíváncsi, mindent rendben hagyott-e. 🙂
Ez a vakus kép, ami után jobbnak láttam eltűnni az ablakból.
Még van vagy két óra a napi dalolásig és a lelki táplálékunk meghallgatásáig. Az én lelkemnek voltaképpen mindegy… dánul még mindig nem tud táplálkozni. Remélem most nekem is osztanak valamilyen postát. A csomagomról szinte már le is mondtam. Éneklésről megyek rajzra, onnan ebédre. Délután már csak gitárom van, de ebéd és gitár között páran kimegyünk az erdőbe sétálni és fotózgatni. Mikikot tegnap este hívtam, nagyon tetszett neki az ötlet. 🙂 Aranyos volt. 🙂
Ilyen egy dán csiga.
Majd csinálok egy képet a dán galambokról is, mert azok akkorák, mint egy kisebb rétisas. Csak nagyon izgágák, nehéz őket elcsípni.
Itt egyébként Sophinak hívnak. Láttam már a nevemet leírva úgy, hogy: Szofia, Zofia, Zsofia. Egyedül Erik ejtette ki eddig a nevemet viszonylagos felismerhetőséggel és az igazgató “bácsi. Luca nevét pedig következetesen Lukának mondják. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: