5. tanítási nap

12:33

Reggel volt dán óra, ezzel kapcsoltban továbbra sem tudok mást mondani, minthogy nem tudok dánul, ellenben roppantul élvezem.

Festés lett volna, csak tanár nélkül. Nem tudom, más mit csinált, de én már elkészültem. Legalábbis szerintem, Linda meg ma nincs itt, hogy ebben a hitemben megerősítsen… Úgyhogy páran kimentünk a városba. Most is féláron vettem egy kicsit hippis mászkálós inget és két ugrálósat, ami jó lesz Franciaországba is. Ma este mosok :)!!!!

Mindjárt ebéd, aztán rock-banda órám lesz. Szerintem beállítanak énekelni.

15:59

Most jövök a mosókonyhából :)… MOSOK :)! 16:45-kor meg teregetek, mert lejár a program :)! Ez nekem most nagyon tetszik :)!

Rock-bandán vagyunk összesen Thomas, Dávid, Orsi, Darda, én. Sokakat elriasztott, mikor Steffen azt mondta, azok vegyék fel ezt az órát, akiknek van valamilyen előképzettsége.  Nem tudom, mi számít előképzettségnek (már Steffen számára), de ez a figyelmeztetés arra mindenesetre jó volt, hogy megcsappanjon  a jelentkezők száma. Lehet, hogy épp ez volt a cél. Az minden estre meglepett, mikor Orsi odavetette nekem, hogy jobban gitározom, mint éneklek. Nem kérdeztem meg, hogy bóknak szánta-e, annyira azért nem izgat. Halkan jegyzem meg, hogy nem tudok gitározni. Steffen viszont elképesztő! Gitározik, zongorázik, dobol… és még kit tudja, mi mindent csinál.

A ‘bazinagy bőröndömet, (amiben benne van a kisebb is) kiraktam a folyosó végébe, ahol teregetni szoktak és ahol a WC-papírok, partvisok és tisztítószerek is vannak. Remélhetőleg egyben marad decemberig. Lehet, hogy visszaviszem a szobámba… csak nem igazán tudom hová rakni.

Voltam írószerben is, vettem lapokat (ezek bőven kitartanak, amíg itt vagyok), egy türkizkék mappát és egy vonalas, kemény fedelű  füzetet. Színes, mosolygó arcocskák és békejelek vannak rajta. Vacsi után megyek a konditerembe, addig feltöltöm az mp4-emet is, mert ez volt olyan kedves és run and fitness-en merült le, amit amúgy leadok. Nagyon kényelmetlen, hogy onnan zuhanyzás nélkül esem be gitározni, aztán meg vacsorázni. Futni meg tudok egyedül is.

Most valamilyen vendégek vannak a suliban. Felnőttek és egy rakat gyerek. Mikor Ricsi megmutatta nekem, hogy kell mosni ezekkel a gépekkel, találkoztunk két kis sráccal. Nagyon beszélgetni akartak és aranyosak voltak. Őket sem zavarta, hogy nem tudunk dánul. Minket igen, úgyhogy egy darabig vigyorogtunk rájuk, aztán meg mondtuk nekik, hogy: bye-bye.

20:58

Kardióztam egy órát, vesztettem -410 kalóriát. Aztán láttam egy ritka sz..rossz film utolsó negyedóráját. 

Az igazgató ebéd után végigment az asztaloknál és mindenkire rámutatott és megmondta, hogy hívják. Egyszer tévedett csak, de ki is javította magát. Már sejtem, miért nem láttuk vagy 3 napon át….

A mosott ruháim kifejezetten büdösek, de legalább tiszták. Pedig olyan élvezettel szagoltam meg. Aztán pedig nem hittem az orromnak. Háromszor is megszagolgattam, de nem lett illatosabb.

Leadtam a futást. Svan először eléggé megrémült, mert úgy vezettem fel a mondókámat, hogy: I have a little problem and I am sorry, I am really sorry… I am really, really sorry but…. aztán mondtam neki azt is, hogy a másik óránk ütközik a fotós órám második részével, de arról elengedtek. Mikor megértette az én nagy problémámat, megveregette a vállam és mosolyogva többször is elmondta, hogy It’s Ok, no problem. Hát akkor erről ennyit :).