Kalandpróba Dániában

4. tanítási nap

Csak 10:05-re kell mennem dalolászni, ami jó is, mert be lesznek melegítve a hangszalagjaim a 10:35-ös pop-kórusra.  🙂
Reggeli után lementem rajzolgatni. Jött egy takarítónéni. Ő beszélt hozzám dánul én meg beszéltem hozzá angolul. Nem zavarta.
Aztán gondoltam, kimegyek egyet sétálni. Csak azt nem vettem számításba, hogy a boltok többsége, (így a turkáló is) csak fél 10 után nyit ki. Ellenben volt egy újabb kellemes tapasztalatom, mikor egy kanyarodni készülő dán autó átengedett az úton. Ott, ahol a motoros nekiment egy kocsinak. Azóta ott nagyon óvatosan közlekedem.
Most sokaknak vagy mountainbike vagy spanyol van. Én meg dánozok. Pop-kóruson kívül ma még a nemzekezömieknek lesz valami, és lesz tánc is :)… azt várom talán a legjobban.

Szóval a most már valóban szándékosan befejezetlen rajzot, befejezettnek nyilvánítom. Elsőre ennyi tellett tőlem.

13:27
Pop-kóruson megint előkerül a:
De énekeltünk kétszólamban is, mégpedig azt, hogy: I’ll Never Fall In Love Again és azt is,  hogy: What the world needs now. Tizenhárman vagyunk, ebből három fiú. Nevezetesen Alan, Kasper és Thomas.
Ma hol zuhog, hol a süt a Nap. Most éppen süt…

18:41

Az European studuies jóóó lesz!! Először szépen leültünk egy kupacba  nemzetköziek (magyarok)… Erik szét is robbantott minket, így többnyire két magyar közé került egy nem magyar. Ez nem nehéz, mert a tizennyolc nemzetköziből tizenketten vagyunk magyarok, és még ez sem teljesen igaz, mert Orsi is magyar, hiába él Romániában. Szóval itt a szomszédunkkal vitattattuk meg, hogy fontos-e, hogy valaki az adott országban születik-e, vagy inkább az a lényeg, hogy hol nő fel. Megbeszéltük, hogy ki és mire büszke a hazájával kapcsolatban. Mikiko lett  a párom, említettem neki a keresztanyukámat és Kobajasit. Örült :)!

A táncot is nagyon élveztem. Csacsázni tanultunk. Úgy kezdődött, hogy először párokban összekapaszkodtunk és szökdécseltünk. Aztán felváltva behunytuk a szemünket és a másik vezetett. Aztán ezt folytatva, mikor az egyikünknek be volt csukva a szeme, a másikunk átadott minket valakinek. Éppen én voltam a vezető, mikor Tina átadta nekem Frederiket alias henci, vagy közismertebb nevén Edward.
No Edward ezek után sokáig viselte ennek következményeit. Még a hátára is fel kellett ugrálnom, amit én nagyon nem akartam és majdnem biztos vagyok benne, hogy ő sem… mondtam neki, hogy nehéz vagyok, úgyhogy ezt talán hagyjuk ki. Azt mondta nem probléma, mert Ricsit is elbírja. No, de Ricsi vélhetően nem ugrált a hátára. Minden estre nem szakadt össze alattam. Szegény. Mikor a “vicces” bemelegítésének vége lett, elkezdünk táncolni. A tanár egy idő után mindig Frederiken mutatta meg a lépéseket, a párosunkat meg nagyon megdicsérte, de azt is mondta, hogy bízzam magam Edwardra és engedjem magam vezetni. Ez a srác amúgy tényleg nagyon jól táncol, de nem is csoda, mert mint ma megtudtam, már harmadik alkalommal van itt. Nem jelenthetem ki teljesen, de tudok cscsacsázni 🙂 és egy kicsit salsázni is. Utóbbi még a legelső itt töltött hét hordaléka. Mire hazamegyek, én leszek a szilveszteri bulin a parkett ördöge. 🙂 😛

Mai kedvenc salátám; zöldborsó, kaliforniai paprika, lila káposzta, nektarin vagy szilva.

A dánoknak reggel a sulitól osztottak ki leveleket, amiben felszólítják őket a fizetésre. Az igazgató úgy dobálta oda nekik a leveleket, mint a frízbit. A csomagom még még mindig nem érkezett meg :(.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!